R.I.P. Mr.Roger Michell

2021.11.07 12:44 Interfectorem Sabnock Olvasottság: 362x

6

Az idén lett 22 éves az alkotás, ami szerintem mindenkinek belelopta a szívébe egy kicsit magát, mint ahogy nekem is. Roger Michell, a film rendezője idén szeptemberben hunyt el, pedig még lehetett volna egy-két jó filmje. Az Ütközéspont, az Ébredj velünk, és többek között a Szótlan szív rendezője tragikus hirtelenséggel távozott közülünk. Egy igazi klasszikus, békebeli fazon volt, aki rengeteg sztárral dolgozott, és mind kedvelte a mindig mosolygós fickót. Igazi sztárokat hozott össze a filmben. Julia Roberts (Anna Scott), aki az Egyenesen át, Egy ágyban az ellenséggel, Pelikán ügyirat, a Közelebb és az Összeesküvés elmélet (és rengeteg más film) sztárja volt, bár manapság már kissé leáldozóban van a csillaga. A másik zseniális színész, az álmodozó és félszeg mosolyú (de mint tudjuk, az ördög nem alszik, csak szunyókál) Hugh Grant, aki az 1991-es A mi fiaink című filmmel lett ismert. Majd ezt követték olyan filmek, mint a Napok romjai, Négy esküvő, egy temetés, Értelem és érzelem, Két hét múlva örökké, Igazából szerelem, Hová lettek Morganék?. Az egyik nagy kedvencem az Úriemberek, és egy igazán ütős sorozat, a Tudhattad volna.

Szóval....

Nézzük is a filmet, miért akkora kedvenc?(és nemcsak nálam)

Londonban járunk a kilencvenes években. Notting Hill, egy álmosító és kissé szürke, egyhangú városrésze Londonnak, ahol hősünk, William Thacker (Hugh Grant) él egy bohém és extravagáns albérlővel, az ír származású Spike-kal. Will, akit nemrégen hagyott el a felesége, totálisan átlag (alatti) életet él. Van egy útikönyveket árusító kis könyvesboltja, ami természetesen totális csőd. De pechjére ott is kísérti a balsors, hiszen az egyetlen alkalmazottja, Martin (James Dreyfus) sem az a tapraesett figura. Így telnek Will mindennapjai, egyhangúan és unalmasan, az anyját nem érdekli, úgy bánik Will-lel, mintha még gyerek lenne, a húga, Honey (Emma Chambers) pedig állandó letargiában és szerelmi válságban szenved. Egyszóval, távol állnak az életétől a vidám hétköznapi örömök, amik kimerülnek a mindennapi kávéjában...

De az egyik nap megtörténik a csoda!

Az ismert színésznőre, Anna Scottra (Julia Roberts) ráborítja a kávét, majd felajánlja a dühös nőnek, hogy nála átöltözhet. Majd a fura esemény végén elcsattan egy csók is...

Will már el is felejtette az egészet, sőt azt gondolta, az egész csak álom volt, mikor Anna elhívja őt egy beszélgetésre a szállodába, ahol megszállt. Persze Spike majdnem későn adja át az üzenetet, de Will összeszedi a bátorságát, és nagy nehézségek árán, mint a Kutyák és Lovak újságírója, bejut a híres színésznőhöz, és egy kifejezetten esetlen álinterjút is készít vele. Este Will hivatalos húga születésnapi partyjára, ezért Anna elkíséri Maxhoz (Tim McInnerny), aki a világ legrosszabb szakácsa, de imád főzni, és Bellához (Gina McKee), aki egy betegségből kifolyóan tolószékbe kényszerült. Honey az ünnepelt, és Bernie (Hugh Bonneville), a világ legbénább bankára és ügyetlen amatőr színésze, de ők mind Will barátai, így Anna a vacsora alatt megismeri őket, és egyszerű, de nemes jellemüket is egyaránt. Mindenki megőrül Annáért, de főleg Honey, aki el sem hiszi, hogy láthatja élőben a hollywoodi sztárt. Hazaúton egy gyönyörű parkban ismét elcsattan egy csók, majd Will elkíséri Annát a Ritzbe, és ő is hazamegy.

Másnap hőseink ismét találkoznak, de mikor Anna hirtelen felhívja Willt a szobájába, a fürdőszobából kilép Anna unszimpatikus pasija, Jeff (Alec Baldwin), aki szobapincérnek nézi hősünket, aki szégyenszemre elkullog...

Barátai a nagy kaland után elkezdenek vakrandikat szervezni Will számára, aki természetesen rettenetes és fura nőket fog ki ismételten... A nyers vega őrülttől a szexmániásig bezárólag...

Majd hosszú idő után Anna kopog az ajtaján, és elmondja Will-nek, hogy idejött forgatni, de most hozta fiatalkori meztelen fotóit nyilvánosságra egy szennylap. Az idegileg kissé kikészült Anna eltölt egy éjszakát Will házában, ahol végre megnyugszik, és kipiheni magát. Reggel viszont egy kissebb tömeg fogadja a ház előtt, mint később kiderül, Spike buktatta le Annát, hogy ott van náluk... Innentől kezdve pedig Will élete a feje tetejére fordul...

Tovább nem is mesélném a sztorit, aki látta, tudja, hogy mi következik, aki pedig nem, szerintem gyorsan pótolja be, mert a filmklasszikusok egy kihagyhatatlan darabja. Mi lenne a mondanivalója? Ó, nem akarok itt kliséket puffogtatni, közhelyekkel dobálózni, de az emberi akarat és becsület, ami kiviláglik a filmből. Az egyszerűség és a tisztaság, amivel szereplőink rendelkeznek, és ha egyénileg nem is, úgymond, a kis zárt közösségükben mindent megoldanak. Együtt erősek, és ez, mint tudjuk, egy örök szabály. A jó pedig elnyeri jutalmát, és ez igaz mind a két főszereplőre...

Ha egyáltalán nevezhetjük jutalomnak...

Ami még külön tetszett, az a zene, ami frenetikusan ütős volt, köszönhetően Trevor Jonesnak, és az operatőri munka is kiváló, ami Michael Coulter munkáját (is) dicséri. Romantika, humor, dráma és ezek váltakozó, hullámzó egyvelege, aminek hatása alól nem tudunk szabadulni.

Ráadásul olyan kifejezetten mókás részeket csempésztek bele, amiknek semmi közük nincs a fősodorhoz, de emelik a színvonalat. Mint például Rufus (Dylan Moran), a tolvaj, aki a gatyájába gyömöszöli az ellopott, ámde filléres könyveket, és a kifejezetten idegesítő vásárló, aki egy klasszikust keres, holott már többször eligazította Will, hogy itt útikönyvek kaphatóak. Szuper helyzetkomikum, amiben Hugh Grant lubickol.

Remekül összerakott film, egy komplex, mélyreható történettel, ami bár kissé meseszerű, azért így is lessük minden képkockáját, hiszen egyszerű bája és kedvessége levesz minket a lábunkról. Igazi fanyar angol humor van benne, de érdekes, hogy mégis értjük minden sorát, kockáját a filmnek. A szinkronhangok is zseniálisak, gondolok itt elsősorban Tóth Enikő, Stohl András, Csuja Imre és Győri Péter zseniális önazonosulásaira. Teljesen elhittem, ez az igazi hangjuk a filmben szereplő színészeknek. Amit a film ad, azt csak az igazi nagy klasszikusok tudják, ezért is mondom, egyszeri (legalább)megnézése kötelező és erősen ajánlott. Részemről legalábbis.

Ezért is volt megnyugtató érzés kedvenc fotelemből megnézni ezt a zseniális filmet, ráadásul fűszeres narancsteát ittam, ami óriási kedvenc, és hozzá sós-sajtos stanglit (perszehogy házi készítésűt) ropogtattam...

Közben elmerengtem, kihaltak ezek a filmek, de óriási szerencsémre mindig elő tudom venni, és megnézni, ha olyan hangulatba kerülök, vagy egyszerűen csak egy igazi klasszikusra vágyom...

Természetesen öt sötétzöld csillag, ha lehetne, kapna még egyet a tragikusan elhunyt Roger Michell is. Nyugodjon békében, a filmezés történetébe már beírta magát. Örökre.