Körülbelül tíz-tizenegy éves lehettem, amikor a magyar televízióban először láttam a sorozatot. Hat héten keresztül ment, és én tátott szájjal néztem Sándor Mátyás kalandjait és megpróbáltatásait....
Szinte aludni sem tudtam egy hétig, mi lesz a hősömmel, mi fog vele történni, és legyőzi-e a gonoszokat?
Bujtor István karizmatikus alakja és zseniális színészi képességei miatt (is) lett ez a sorozat az, amivé kellett is, hogy legyen. Ikonikus, elpusztíthatatlan, kitörölhetetlen, ja és kultfilm is egyben. Kihagyhatatlan, és éppen nem lenne baj, ha ilyen filmeket is leadnának az általános iskolában kötelező jelleggel...
Butábbak már nem lennének tőle a mai telefonfüggő nemzedékek. Jules Verne regényéből a forgatókönyvet Claude Desailly írta át a vászonra, és a rendező, Jean-Pierre Decourt zseniálisan, a kor akkori igényeinek megfelelően meg is oldotta. Sándor Mátyás szerepén kívül azért a koprodukciós filmben magyar színészek csak mellékszereplőként tűnnek fel, és a forgatás is Olaszország, az akkori Jugoszlávia és Málta csodálatos tájain történt meg, de ez mit sem von le abból, hogy milyen fantasztikus és megunhatatlan, szép képekkel operáló filmet készítettek. Igaz a film operatőre Kende János volt, aki a kor egyik legfelkapottabb filmes szakembere volt szinte egész Európában...
Aztán itt van Verne...
Jules Verne, aki mintha látnok lett volna, hiszen regényeiben olyan dolgokról írt, amelyek jóval halála után lettek csak megvalósítva, itt például Sándor Mátyás tengeralattjárója, az Antekirta, amit Verne pompásan felvezet nekünk a regényében például. Pedig tudjuk, igazándiból Verne halála után jóval építették meg az első lemerülni tudó masinát. Szóval szerelem ez nálam, és soha el nem múló... Hiszen a minőség nálam az első...
A gonosz és intrikus Sárkány (Giuseppe Pambieri), a Sándor Mátyás lányát elrabló és nevelő Torontál Simon (Claude Giraud), a Torontálnét alakító, kissé naiv Monika Peitsch és az abszolúte kedvenceim, a jóságos, emberi, hűséges és imádnivaló utcai művészek, Pescade (Jean-Paul Tribout) és Matifou (Patrick Massieu), akik csatlakoznak főhősünkhöz, és vele is maradnak igazi társként és barátként...
Mit ad nekem (és szerintem mindenkinek) a film?
Lenyomatát egy olyan kornak, ahol még számított az adott szó, a becsület állt mindenek felett, és a hűség és odaadás nem volt ritka és ínséges. Nos, ez az én nagy szerencsém, hiszen nekem ez (is) volt az etalon, irodalmi értékekkel bíró, tartalmat és értékeket felmutató film, ami a mai napig is óriási kedvencem. Minden évben előveszem és megnézem, hiszen megunhatatlan, és szerintem megismételhetetlen ebben a sivár és mocskos korban, ahol ma az emberi értékek elsatnyultak, és lassan el is fognak tűnni. Gyönyörű tájak, szépen kivitelezett és lemodellezett kosztümök, korhű öltözetek és zseniális színészi játékok. Mi mást mondhatnék? Szerintem semmit, mert a sorozat magáért beszél...
Nemrégen fejeztem be a hatodik részét, és már azt tervezem, tavasszal ugyancsak előveszem ezt a remekművet. Mert megérdemli. Mert megérdemlem...
R.I.P. Bujtor István...
Kedvenc fotelem most kényelmesen, csalogatóan hívogatott, és örömmel huppantam bele... Fekete tea és sós rudacska... Sándor Mátyás kalandjai! Nem is kell ennél több!
Öt csillag!!!
