Egy karácsonyi esti mese

2021.12.26 22:02 Artemisia Olvasottság: 236x

4

A Netflix karácsonyi musicalbe oltott családi drámája egy egykor boldog és ünnepelt feltaláló identitásának és életkedvének elvesztését, majd évtizedekkel későbbi megtalálását meséli el tömény látványorgiával felcicomázva. A főszerepekre pedig nem kisebb neveket nyertek meg, mint Forest Whitaker, Ricky Martin vagy Keegan-Michael Kay.

Az évtizedeken átívelő cselekményt valójában csak keretbe foglalja a karácsonyi tematika: maga a történet is egy karácsonyi esti mese formájában hangzik el, és Jeronicus Jangle, valamint kapzsi inasa, Gustafson konfliktusának főbb állomásai is a karácsonyhoz kötődnek; a féltékeny Gustafson karácsonykor rabolja el Jeronicus forradalmi találmányát és tervrajzait tartalmazó füzetét, 30 évvel később pedig szintén karácsony tájékán érik el csúcspontjukat az események. Magának a karácsonynak semmilyen befolyása nincs a történetre.

A gicces színkavalkáddal és zenés-táncos betétekkel megtűzdelt snittek néha feleslegesen hosszúra nyúlnak a 2 órát meghaladó játékidő alatt, de sosem annyira, hogy fárasztóvá váljon. A jelmezek, a díszletek és a koreográfiák gyönyörűek, a dalok már nem mindig a legjobbkor csendülnek fel, nem annyira fülbemászóak, mint kellene, és legalább 1-2 karácsonyi dal is felkerülhetett volna a tracklistre, de ettől függetlenül hangulatos muzsikákat sikerült összegyűjteni (Usher, John Legend, Ricky Martin).

Színészi alakítások terén egyértelműen Forest Whitaker jutalomjátékát lehet kiemelni, akinek nagyon jól áll a morózus nagypapa szerepe, de remekül játszik a tűzrőlpattant Journey-t alakító Madalen Mills, valamint az álnok Gustafsont megszemélyesítő Keegan-Michael Kay is.

Üzenete korántsem egyedi, a hit, a remény és a szeretet erejéről, valamint a jónak a rossz feletti győzelméről mesél, mégis kedves és szívmelengető alkotás.