Nussbaum László egy portréfilmben vall a majdnem egy évszázadot felölelő életútjáról, amely az erdélyi zsidóság egy részének sajátosan kacifántos sorsát is példázhatja. Román alattvalóból a második bécsi döntést követően magyar alattvalóvá lett a család, majd következett a holokauszt, 1945 után pedig a kommunista mozgalom.
A filmben maga Nussbaum mesél a családjáról, az életéről, igazi szellemi frissességgel idézi fel az emlékeit (bár meglehet, hogy mint mindenkinél, nála is szerepet játszhat például a felejtés, az idealizálás, a „másképpen akarok emlékezni a múltbeli eseményekre” mentalitás), miközben az elmondottakat sok archív felvétel bejátszása is színesíti. Számomra az elbeszélés egyik nagy hiányossága, hogy az 1945 utáni időszakról gyakorlatilag semmit sem tudunk meg, a film inkább a holokausztra összpontosít, noha szerintem legalább ennyire izgalmas lett volna annak megmutatása is, hogyan vezet el egy nincstelen, szinte tanulatlan zsidó kamasz útja a kommunista mozgalomig, illetve hogy '45 után mi történt a bácsival (hogyan tevékenykedett mozgalmárként, hogyan viszonyult az új rendszerhez, mások hogyan viszonyultak őhozzá, mit jelentett számára a szocialista rendszer bukása stb.).
Mivel szerintem torzóban maradt ez a történet, így számomra némi csalódást okozott, lezáratlannak éreztem, pedig egyébként egy érdekes (habár talán nem kimondottan egyedi) életutat ismerhettünk (volna) meg ebből a filmből. A számomra lezáratlannak tűnő történetmesélés kicsit lehúzza a film értékét, így átlagosnak minősíteném ezt az alkotást.
85 Nussbaum 95736 (2017)
Nussbaum László életútja izgalmas, bár sajnos, az őt ért tragédiák nem egyediek. Az erdélyi férfi saját bőrén érezte a második világháború borzalmát: családját az... több»
