Oké, tudom, tisztelt fanyalgók, és mindent kritizálók, most azzal jöttök, hogy lapos, unalmas, klisés, és olyan semmilyen, sőt....
Gagyi és unalmas....
Tény, hogy az 1985-ös első rész után,ahol Linnea Quigley mutatta meg nekünk fedetlen kebleit ( anno még a sör is félrecsúszott ) ,és az újszerű sztori után a frissessége ugyancsak megromlott, de azért itt is a korának megfelelő script, maszkok és szereplők voltak láthatóak a filmben. Gondolkoztam rajta erősen, mi is a műfaja?
Aztán erős vívódások után, arra a ténymegállapításra jutottam, hogy ez bizony egy horrorfilm, némi vígjátékszerű beütéssel. Nem mondhatnám teljes mértékben horror-vígjátéknak, mert azért itt egyáltalán nem afelé tendál a sztori, és a maga a vonalvezetése sem. vannak benne kissé megmosolyogtató jelenetek, de ha kellő odafigyeléssel nézzük, ezek csak pillanatnyi feszültségfeloldó snittek, semmi több. Ken Wiederhorn felelős a forgatókönyvért is, és saját maga rendezte a filmet, amire össz-vissz 6 millió dollárja volt, ami valljuk be, nem egy elhanyagolható összeg, de nem is feltűnően sok.Mire pislogunk azért egyet, jelzem, 1988.-at írunk. Robert Elswit nem kezdőként zseniálisan tolta a képünkbe a féltotálokat, ami olyan igazi parás dolog, tudjuk, az a csajoktól kötelező sikoltozós, a fiúktól pedig a popcornra rámarkolós. J.Peter Robinson , a zeneszerző is kifejezetten jól összeszerkesztette a jeleneteket a zenével, egyszóval a stáb ügyesen dolgozott. Azért a Lorimar Motion Production nagy bevételt remélt, de mégis a nyolcvanas években 9 millió dolcsi nem volt aprópénz....
Mi is a sztori?
Szokásos...
A távolban feltűnik egy katonai teherautó, és idegmérget, Trioxin-t szállít, és hála a ködnek, a sötét éjszakának, és a rozoga hídnak, bumm, bele a vízbe. Snitt vége. Másnap két tinédzser, Johnny és Billy erősen fűzi a cimborájukat, Jesse Wilson-t ( Michael Kenworthy ), hogy egy kriptában beavatást végezzenek el rajta, mivel csak így lehet egy banda tagja. De jesse megijed, és berohan egy csatornába, ahol bekebotlanak egy hordóba. Kinyitják, és legnagyobb rémületükre egy rothadó hulla gepárd sebességgel elrohan a kinyitott, méreggel teli hordóból. Jesse bepánikol, és hívni akarja a katonaságot, a bandatagok magukra hagyják. Az aljas fickók kinyitják a hordókat, mire a Trioxin kiszabadul, persze, egyértelmű, hogy most kezd esni az eső, mire a méreg belemosódik a temető földjébe. Közben Brenda (Suzanne Snyder ) és haverjai, Ed ( James Karen ), és Joey ( Thom Mathews ) segítséget kérnek, de elzavarják őket...
Majd nagy örömömre a zombik is belehúznak, nehogy lemaradjanak.
Nem is szeretném az egész filmet elmesélni, de higyjétek el, itt is van hentelés, zombihorda, durva átalakulások, és izgalom. A másodosztályú színészek sem voltak rosszak. Oké, a csavar a végén lehetett voln akissé ütősebb, de nekem így is élmény volt ismét megnézni, és felidézni a régi, szép napokat. Egy réges-régi mozi, tele emlékekkel, amelyek a fiatalkoromra vezethetőek vissza. És nem is volt annyira rossz a visszaemlékezés....
Bekuckóztam a kedvenc fotelembe, igazi csend van, és félhomály....
Egy kis őszibarackos-levendulás tea, sós pereccel....
Nem is olyan rossz kombó. Remélem hogy nem azok az árnyak mozognak a függönyömnél, akikre gondolok.
A zombifilmek egyik legklasszikusabb megközelítése: egy városka lakói arra lesznek figyelmesek, hogy a holtak felkelnek sírjukból, és egyetlen cél hajtja őket, hogy felzabálják... több»
Szereplők: Thom Mathews, Brian Peck, Suzanne Snyder, James Karen, Dana Ashbrook
