A film, amit Lucio Fulci rendezett, majdnem börtönbe juttatta híres rendezőjét. Az egyik jelenetben, ahol egy szobában négy kutya fel van akasztva, és már élettelenek, a beleik ki vannak fordulva, de még a szív pumpál, és így ömlik a vér, annyira kiverte a biztosítékot az állatvédőknél, hogy emiatt Fulcit perbe fogták, és csak azért nem tartoztatták le, mert Carlo Rambaldi, aki a műkutyákat készítette, bemutatta őket a bíróságon...
Hát igen, ami hiteles, az már valamit sejtet...
Ismét Jean Sorellel dolgozott együtt, aki most Frank Hammond karakterébe bújt bele. A zeneszerző maga Ennio Morricone , és az operatőri munkákat Luigi Kuveiller irányította...
Fulci is, mint minden olasz rendező a hatvanas-hetvenes években, próbált egy saját stílust kialakítani, ami több-kevesebb sikerrel össze is jött. A zsáner adott, ami maga a giallo, de azon belül a sajátosságokat a maga formájára próbálta megformálni...
A sztori is roppant érdekes.
Carol Hammond (Florinda Bolkan) egy híres ügyvéd, Edmond Brighton (Leo Genn) lánya, és akinek szintén ügyvéd a férje, az ifjú titán, Frank Hammond. Carol, aki sokat van egyedül, unatkozik, és ilyenkor rengeteget álmodozik, és szó szerint hallucinál, és teszi ezt ébren. A szomszédban rengetegszer meglesi a gyönyörű Julia Durert (Anita Strindberg), és bevallottan irigyli is a nőt. Az unalmas életét kompenzálandó, Carol egy pszichiáterhez jár, akinek egy ilyen alkalommal bevallja, vagyis elmeséli, hogy álmában megölte Juliát...
De a csavar az egészben, hogy a szépséges szőke hölgyet még aznap holtan találják a szobájában.
A nyomozást a tapasztalt Corvin (Stanley Baker) felügyelőre bízzák, akinek Carol apja elárulja, hogy nemrégen egy névtelen telefonáló felhívta, hogy veje, Frank csalja Carolt egy másik nővel, és erre bizonyítéka is van. Az apa meg van róla győződve, hogy Julia gyilkosa maga Frank...
De ez csak a kezdet. Frank első házasságából született lányát, aki apja segítségére siet, két hippi megöli. Corvin lassan kezdi elveszíteni a fonalat, és ráadásul Edmond is öngyilkosságba menekül. Sőt, azt mondja, ő a hibás Julia haláláért...
Ezek után jön maga az igazi csattanó, amire szerintem kevesen számítanak a nézők közül...
A film zseniális jeleneteket is tartalmazott, sőt az egyik részt, amikor Carolt denevérek támadják meg, maga a híres Mario Bava dicséretét is kiváltotta. Ezen felül az egyik cameót, a hippi srácot, Hubert, a Los Bravos együttes énekese, Mike Kennedy alakította, kifejezetten hitelesen. Az Ennio Morricone fémjelezte zenéket pedig bakeliten ki is adták, és nagy sikernek örvendett...
Egyszóval egy igazi giallót láthatunk, annak stílusjegyeivel megtűzdelve...
Vér, szex, gyönyörű nők, és egy titokzatos gyilkos. Közelire fókuszáló kamerák, misztikum és pazar színvilág.
Felesleges is többet mondanom, hiszen aki szereti ezeket a filmeket, azoknak kötelező jelleggel bír a megtekintése.
Még egy megjegyzés. Az egyik akkori kedvencem, Silvia Monti is játszott a filmben, a hetvenes évek egyik legszebb olasz színésznője. Ja, a dús idomokkal rendelkező svéd Anita Strindbergről nem is beszélve, aki a hetvenes években több giallorendező nagy kedvence volt.
Mit is mondhatnék mást?
Kedvenc fotelem, és egy kis puncstorta. Aloe verát kortyolgatva...
És a zseniális képsorok...
Több nem is kell.
60 Egy gyík a nő bőrében (1971)
Carol (Florinda Bolkan) egy gazdag politikus lánya és Frank Hammond (Jean Sorel) felesége, aki alvásproblémái miatt pszichoanalízisre jár. Ott elmondja, hogy álmában megölte a... több»
Szereplők: Leo Genn, Florinda Bolkan, Jean Sorel, Stanley Baker, Anita Strindberg
