A 30 éves pályafutása alatt egyetlenegy filmet rendezett, és remélem sejtjük, hogy melyiket?
Amore e morte nel giardino degli dei, avagy Szerelem és halál az istenek kertjében (1972).
Természetesen ő is írta a forgatókönyvet, és a továbbiakban a zenéről Giancarlo Chiaramello, a díszletekről Hertha Schwartz gondoskodott, az operatőr Romano Scavoli, a producer pedig Armando Bertuccioli volt...
Érdekes mozi, mind műfajilag, mind a történetét tekintve, hiszen kissé formabontóra sikerült, ami nem baj, csak szokni kell az első 15 percet, igaz, aztán már gördülékeny az egész.
Sauro Scavolini munkássága mint forgatókönyvíró?
Elég hosszú, de egypár filmet, mintegy jelzésértékűen, idekarcolnék:
10,000 dollari per un massacro (1967)
A hűtlen feleség (1969)
Az erőszak városa (1970)
La bellissima estate (1974)
Mannaja (1977)
Qualcuno pagherá (1988)
Persze nem mindegyik alkotás zseniális, de a maga nemében mindegyik a jobbak közé tartozik. De most inkább fókuszáljunk a jelenlegi mozinkra...
Mi is a története ennek az érdekes kis mozinak?
Lássunk neki...
Egy ornitológus professzor (Franz Friedrich), hogy nyugodtan tudjon dolgozni, kibérel egy elhagyatott villát Spolato közelében. Végre nyugodtan tud a neki kedves madárfajokkal foglalkozni, mert itt nyugalomra nyert az öregúr.
Majd egy hosszabb séta közben professzorunk talál egy mágnesszalagot, és mivel furdalja az oldalát a kíváncsiság, hazaérve egyből lejátssza. De hamarosan a döbbenet, amit az öregúr érez, és félelem, hogy mit hoznak a szalagon a következő percek...
Egy nő, Azzurra (Erika Blanc) és testvére, Manfredi (Peter Lee Lawrence) nem mindennapi kapcsolatáról hallhatjuk a történetet. Egy gyermekkoruk óta létező imádat-gyűlölet viszonyról szerzünk tudomást, ami szinte elképzelhetetlen ép ésszel. Szerelmesek egymásba, de gyűlölik is egymást, ami kissé skizoid és nonszensz, pedig az életük erről szól...
Azzurra lép egy merészet, hogy féltékennyé tegye Manfredit, elhatározza, hogy hozzámegy Timothyhoz (Rosario Borelli), ami telitalálat lesz, hiszen Manfredi majd belebetegszik a házasságba. Majd Manfredi bosszúból elveszi Violát (Orchidea de Santis), akivel tényleg megszeretik egymást. Majd jön egy hatalmas titok, mégpedig az, hogy Azzurra bevallja Manfredinek, hogy ő egy szegény földműves családból származik, és nem is igazi testvérek, csak Manfredi kistestvére még csecsemő korában meghalt. Ezek után Viola és Azzurra, a két nő beleszeret egymásba, és elhatározzák, hogy elintézik Manfredit. Manfredit hajtja a vendetta, és sorban megöl mindenkit, még Martint is (Ezio Marano), aki a beteg Azzurra gondját viseli az öngyilkossági kísérlete után...
De Manfredi senkit nem kímél...
Mik a kérdések?
Ki rakta be a második tekercset a villába, amin a történet második fele van? Manfredi túlélte, vagy ő is meghalt? Miért gyűlölte meg olyan hamar Timothy és Azzurra egymást? Miért fordult el Viola oly gyorsan Manfreditől?
És végül?
Kiderül-e minden a szalagokról, és vajon véletlen-e, hogy pont a professzor találta meg őket?
Nincs spoiler, mert meg kell nézni a filmet, ne csak a valóságshow-kat bámuljuk. Igaz, ott adott a színvonal...
Phhhhh...
Na jó...
Kedvenc fotelem és meggyes tea, plusz isler és linser (házi).
Ráadásul kisütött a nap, ami plusz energiatöltet.
Ez maga az élet.
