Steve Miner rendezte.
Egy 1986-os horror-komédia, ami a vicces voltát inkább a nyolcvanas évekre jellemző, rejtett poénokra, és humorosnak szánt kis poénbombákból kapta.
Sean S. Cunningham, a producer jó alapanyaghoz nyúlt, és egy érdekes koncepciót hozott létre.
De inkább mondanék egy pár mondatot a sztoriról majd, hogy mért is lett nagy kedvencem zsenge ifjú koromban ez a film.
Na lássuk, miről is hadoválok.
Miről is szól ez a klasszikus horror mozi?
Az író Roger Cobb (William Katt) problémás ember. Feleségével különváltak, egyetlen fiuk, Jimmy nyomtalanul eltűnt, nagynénje pedig öngyilkosságot követett el. Felakasztotta magát saját házában. Mindennek tetejébe a kiadója nyomást gyakorol rá, hogy írjon egy újabb könyvet. Rajongói és kiadója bosszúságára Roger egy újabb horror-történet helyett a vietnami háborúban szerzett élményein alapuló regényt tervez, hogy így tisztuljon meg az ott átélt borzalmaktól. Ennek az ex-felesége sem örül kifejezetten.
Nagynénje temetése után Roger úgy dönt, hogy a félelmetes, és ósdi házban fog élni, hogy írni tudjon, ahelyett, hogy eladná azt, ahogy azt ahogy a felesége ügyvédje ajánlotta.
Miután beköltözik, Rogernek erőteljes és félelmetes rémálmai lesznek, többek között a Vietnamban meghalt bajtársáról, Big Benről (Richard Moll). Ráadásul, különös jelenségek, és rémalakok, szörnyek törnek elő A házból, amelyek ébrenlétében kísértik őt. Félelmeit megpróbálja közölni szomszédjával, Harold Gortonnal (George Wendt), aki nem kifejezetten csípi az írót, és azt hiszi, hogy Roger megőrült, egy szót sem hisz el neki.
Egy éjszaka, amikor néhai nagynénje hálószobájából érkező zaj után nyomoz, Rogert egy torz szörnyeteg támadja meg a szekrényben. Hamarosan újabb támadások következnek: lebegő kerti szerszámok támadnak rá, megjelenik a felesége, aki egy ocsmány boszorkányszerű lénnyé változik, hogy megtámadja (akit szerinte megöl), és gremlin- szerű lények megpróbálják elrabolni a szomszéd gyerekét, akire néha az író vigyáz, nem nagy meggyőződéssel. Végül Roger a fürdőszobai gyógyszeres szekrényen keresztül felfedezi a bejáratot egy másik világra, ami a sötétségbe húzza az írót is, de ő nem engedi magát, sőt, még az eltűnt fiát, Jimmy-t (Erik Silver) is megtalálja.
Rogernek sikerül elmenekülnie Jimmy-vel, de hamarosan szembekerül az élőhalott Big Bennel, aki bosszút akar állni rajta. Anno, még Námban Bent fogságba ejtették és megkínozták, mielőtt meghalt, és még mindig Rogert hibáztatja, amiért nem ölte meg, mielőtt az ellenség elfoghatta volna. Roger szembeszáll a már rég halott Bennel, és egy gránáttal elpusztítja, miközben fiával együtt elmenekül az égő házból.
Majd hogy adjunk a love-nak is, természetesen kibékül az asszonykájával.
Jó, oké, annak idején is adtak a romantikának egy vödörrel.
De ezt a jó kis sztori helyezzük bele a nyolcvanas évekbe, egy CGI nélküli, zseniálisan félelmetes maszkokkal hát, gondolhatjátok.
Videokazetta, narrátorosan, ott volt nagyon!
Ma már nem azok az érzések, de még így is nagyon ütős!
Kedvenc fotelem ma is kifejezetten kényelmes.
Természetesen nem a legjobb alkotás a nyolcvanas évekből, de beszállva abba a bizonyos nosztalgia vonatba, a füstje bizony megcsapott!
Persze, már nem félek, csak az érzet.
Én ehhez fiatal vagyok, de megnézem, ha leszállok a szivárvány pónimról.