Az Arany előzetese annak idején, mikor megjelent, kifejezetten kíváncsivá tett. Zac Efron egy túlélő-thrillerben, ráadásul Anthony Hayes rendezésében, aki kifejezetten ért a zsigeri nyomasztáshoz.
A történet szerint valahol, valamikor járunk. Minket nézőket a kietlen, de gyönyörű (tippem szerint) Ausztrália fogad. Emberünk (Zac Efron), éppen egy építkezésre tart. Ez lenne az új munkahelye, kap is maga mellé egy embert, aki majd elvezeti az építkezésig. A kocsinak valami baja lesz, kénytelen megpihenni és utána kieszelni valamit, hogy hogyan tovább. Kis időre rá emberünk (mert egy szerencsétlen nevet nem adtak volna karakterünknek) talál egy Aranyrögöt. A sofőrnek is szól. Megállapodnak, hogy egyikük marad az arannyal, másikuk megy segítséget kérni, illetve markológépet hozni. Emberünk (Zac Efron), marad az arannyal. Szépen lassan kiderül, hogy emberünket finoman szólva átb*szarintotta a sofőr. Egyedül kell szembenéznie a pokoli meleggel, az éhezéssel, a szomjazással és a dingókkal.
Nos, én alapvetően az a nézőtípus vagyok, akit nagyon meg tudnak fogni a 2-3 szereplős kamaradrámák. Jelen alkotásunk a kamaradráma műfajban dolgozik, nem kis thriller beütéssel, illetve a vége tájékán már elég erősen átcsap horrorba is.
Kezdjük azzal, hogy az operatőri munka rendkívül precíz. Realisztikusan adja át azt a pokoli hangulatot, amiben hősünk szenved. Ennek a szenvedésnek a bemutatásához, kell egy biztos kézű rendező és egy jó színész. Bizony, egy jó színész is. Zac Efron lehengerlő alakítást nyújt az egész film során. Olyan távol van már a High School Musicales szerepeitől, illetve a vígjátékaitól, mint a filmben lévő karaktere a túléléstől. Baromi távol. Ezen pozitívumok ellenére, vagy éppen miattuk nem tudom, sőt nem merem kijelenteni azt, hogy az Arany egy jó film. A film ugyanis túlságosan nyomasztó, unalmas helyenként. Egy mozifilmet nem feltétlen azért néz az ember, hogy feszengjen közben. A néző jól szeretne szórakozni. Persze ez nem jelenti azt, hogy az Aranynak könnyednek, vagy éppen pörgősnek kellene lennie. Kicsit olyan érzésem van, hogy izgulni is lehet a karakterért, meg nem is. Izgulunk, mert rendkívül jól van prezentálva a szenvedése, viszont éppen ezért is unjuk, mert helyenként azon kapjuk magunkat, hogy telik az idő, de semmi sem történik.
Valami plusz, valami fűszer hiányzik ebből a moziból, ami jóvá tehetné. Nem rossz film, sőt, de nem nézném újra. Adok is rá 3 csillagot, mert ugyan igényes és értékelhető film, de egy nézőnek ennél több kell. A 127 óra tudta, hogy hogyan fogja meg az embert érzelmileg, az Arany ezt nem tudja.
