Robert Eggers, aki az egyik kedvenc rendezőm, A boszorkány című filmje után most két toronyőr “megtörtént esetén” keresztül kerget minket az őrületbe. Az ábrázolásmód rettentő abszurd és szürreális, amibe jól illettek a humor elemek, viszont távol áll a horrortól. Leginkább a meghökkentés, a misztikum ábrázolása és a fonalvesztés volt a cél, ami tökéletesen sikerült is neki.
Robert Pattinson és Willem Dafoe, akiket emberként és színészként is kedvelek, itt is zseniálisat alkottak.
De mi is a sztori?
Lássuk!
Az 1890-es években a walesi tartományban eltűnt két toronyőr, akikről aztán soha nem derült ki, hogy valójában mi is történt velük. Eggers íegy fantazmagóriába csomagolta a sztorit úgy, ahogy ezt ő gondolta, bőven kihasználta nem csak a vizuális, de az akusztikus elemeket is.
A film elején megismerkedünk az öreg, tapasztalt, de iszákos Thomas Wake-kel (Dafoe) és a kezdő, fiatal, de határozott elvekkel megáldott Ephraim Winslow-val (Pattinson), akik utálják egymást, és minden pillanatban egymás idegeire mennek. Wake idős korára miatt hatalmat parancsoló és ezt nem fél kihasználni. A végletekig dolgoztatja Winslow-t, mindent felsikáltat vele, folyamatos munkára kényszeríti. Ő kénytelen megcsinálni mindent, hiszen egyedül rajta múlik a jövedelme. Egyetlen vágya, hogy éjszaka A világítótorony fényének őrzője legyen, de ezt Wake nem engedi neki, így szinte a hatalmába keríti az őrület, hogy fel kell oda jutnia.
Mindenáron!
A film rengeteg többletjelentéssel bír, miközben nem ad túl sok fogódzót ahhoz, hogy éppen most mit is látunk. Jócskán megtöltve intellektuális tartalommal, kezdve a görög mitológiából származó idézetekkel, majd a mesevilágból ismert szirének is megérkeznek, illetve a sirályok és a szellemvilág spirituális elegye is megjelenik a filmben, ami kifejezetten tetszetős!
Az elején még leginkább Wake karakteréhez fűződnek mókás betétek (fingás és állandó beszólogatások), de később, ahogy mind a két férfi egy vihar miatt kezdi magát teljesen reménytelen helyzetben találni, a humor lesz az egyik eszköz, ami az őrület egyes fokozatait mutatja meg nekünk.
A kémia a két szereplő között kiválóan működik. Habár Pattinson tekinthető a főszereplőnek, mivel az ő szemszögéből látjuk a sztorit, Dafoe karaktere épp olyan jelentős, hiszen csakis hozzá mérhetünk mindent. A film közepén érkező végeláthatatlan vihar valahogy kettévágja a filmet, és egyszer csak elveszünk a "cirkuszi forgatagban".
Nem tudjuk, hogy mi valóságos és mi színjáték, a két férfi létezik-e, vagy csak egy vad agyszüleménye a rendezőnek, létezik és létezett-e egyáltalán ez a sziget valaha?
De ez annyira szervesen és finoman kapcsolódik a történésekhez, hogy az agyunk ezt gond nélkül befogadja.
Emellett a nyomasztó hangulatot leginkább még a félelmetes zajok és szinte túlvilági zörejek okozzák: a kürtök, a torony hangjelzése, a sirályok hangja és a tenger morajlása nem evilági élményt ad számunkra.
Lassan a mi agyunk is kezd bepánikolni!
A két férfi kapcsolatának fázisai is az őrület határait feszegetik, leginkább a kilátástalan helyzetnek köszönhetően. Winslow elvileg egy hónapot töltött volna a szigeten, viszont a szűnni nem akaró vihar miatt senki nem jön érte, ami a kezdetét is jeleneti annak, hogy megmutatkozzon az ember legsötétebb oldala. A két férfi rájön, hogy csak úgy élheti túl ezt az örök nedvességgel átitatott, saját székletükkel, és vizeletükkel borított kunyhót, hogy minden este totál részegre isszák magukat, aminek a következménye egy nagyon szélsőséges magatartás. Hol összeölelkezve és remegve sírnak, hol verekednek, hol múltjukról és jövőjükről (mintha lenne) beszélgetnek. Állandó dilemma a bizalmatlanság, ami a legfőbb mozgatórugója lesz ennek az univerzális káosznak és őrületnek!
A tengerhez kapcsolódó összes mítoszra történik verbális és vizuális utalás: van itt kraken, szirének, Poszeidón, sőt, még a féllábú Ahab is itt van velük.
Ez a film a végére inkább hasonlít egy purgatóriumi kálváriára, mint egy fizikális térben valóságosan megtörtént eseményre. Nagyon sok fogódzót( sőt, majdnem mindet ) elvesztünk, egyértelmű magyarázatokat sem kaptunk és egyik feltételezésünket sem erősíti meg a végkifejlet. A két színész alakítása egyértelműen Oscar-díjat érdemelne, de az amcsi film mogulok ezt a fajta elvont, kissé művészies alkotásokat nem értik, nem értékelik.
A mindfuck ábrázolás és a humor remekül van vegyítve, viszont túl sok misztikus, és érthetetlen dolgot hagyott ahhoz, hogy ez a film óriási klasszikus és felejthetetlen legyen. Ennek ellenére, aki valami különlegesre vágyik, mindenképp nézze meg és agyaljon rajta!
Sült banán és salsa szósz.
Kedvenc fotelem.
És egy film!
Semmi extra!
75 A világítótorony (2019)
dráma | fantasy | horror | misztikus
Egy távoli sziget világítótornyában két különös férfi sorsa fonódik össze. A rideg, ámde gyakorlott öregember (Willem Dafoe) és a szakmában kezdőnek számító egykori... több»
Szereplők: Willem Dafoe, Robert Pattinson, Valeriia Karaman, Logan Hawkes, Kyla Nicolle
Nem az én zsánerem, de tuti megnézem!!!