Rebecca szelleme

2022.08.05 11:25 Artemisia Olvasottság: 127x

4

Dafne Du Maurier 1938-ban megjelent regényét a gótikus irodalom egyik utolsó korszakalkotó művének tartják. A "kísértet nélküli kísértethistória" a belső szorongásra, az idegentől való félelemre alapoz, a gótika klasszikus stíluselemeinek használatával. A hangulatteremtés és feszültségkeltés csúcsteljesítménye. Az ódon, komor kastély, melynek falaiba mélyen beette magát a gyász és a halál illata, a sötét, árnyas termek és folyosók, melyekben érezhető Rebecca állandó, fenyegető közelsége. A kimért, rideg személyzet, különösen a félelmetes Mrs. Danvers, Rebecca élő helytartója, a bús tenger, a hullámsír, amiben Rebecca fekszik, a levegőben úszó kérdések, kételyek, titkok és rejtélyek. Lebilincselő és megunhatatlan atmoszférája Hitchcockot is megihlette, aki 1940-ben egy időtálló, Oscar-díjas filmklasszikust készített belőle, ami méltó volt Du Maurier regényéhez.

További adaptációk, filmek, színdarabok, musicalek után 2020-ban a Netflix állt elő saját gyártású adaptációjával, Ben Wheatley rendezésében.

Az alapmű és a történet annyira zseniális, hogy ezt még a Netflixnek sem sikerülhetett elrontania, ugyanakkor Ben Wheatley filmje semmilyen új aspektussal sem gazdagította A Manderley-ház asszonyának történetét.

A cselekmény szorosan követi Du Maurier és Hitchcock nyomdokait: a jól ismert történet a névtelen, szürke kis társalkodólány és a jóképű, tehetős lord sietős románcáról, a barátságtalan Manderley-birtokról, melyet Rebecca árnya ural, az elsüllyedt vitorlás titkáról és a mindent megváltoztató felismerésről.

A film szürkés-borongós képi világa, az ódon helyszín, a díszletek és a jelmezek ugyan jellegzetes hangulatot kölcsönöznek a filmnek, az alapmű atmoszféráját és kézzelfogható feszültségét nem sikerült megragadnia. A Manderley-kastély nem olyan szerves, élő-lélegző része a történetnek, mint az eredtiben, ahol a kastély gyakorlatilag Rebecca manifesztációja. Ezáltal Rebecca jelenléte és hatása sem olyan erős, ami pedig a regényben minden egyes lapon rátelepszik az olvasóra. Talán a báli- és a csónakházi jelenet az, ami megidézi a történet igazi erejét, egyébiránt egy negatív értelemben vett visszafogottság jellemzi.

A történet másik bástyáját a karakterábrázolás adja. Ebben a tekintetBen Wheatley-nek nem volt nehéz dolga, hiszen kész, bámulatosan kidolgozott és mély karakterekkel dolgozhatott, minden a színészválasztáson és a színészi alakítások minőségén múlott tehát.

A főszerepeket Lily James, Armie Hammer és Kristin Scott Thomas kapták, akik közül csak utóbbi bizonyult jó választásnak.

Lily James mint a saját jogán névtelen Mrs. De Winter alapvetően szerethetően hozza a karakter naiva oldalát, viszont ahogy a cselekmény előrehaladtával árnyalódik a szerep, nem igazán hatásos vagy hiteles az átalakulása. Bájosnak bájos, ám a szerep ennél jóval nagyobb színészi teljesítményt kíván.

Armie Hammer sármja és karizmája jó alapot szolgáltatnak Maxim de Winter karakteréhez, azonban az esemémények előrehaladtával az ő játéka is elsikkad, amit csak hatványoz az, hogy mennyire nem működik a kémia közte és Lily James között. Sem a kezdeti gyönge nő-domináns férfi, sem a későbbi, egyenrangú társak felállásban nem érződnek hiteles, vagy összeillő párosnak.

Ráadásul Ben Wheatley duplán is ráhibázott a szereposztásra, mivel nem sokkal a film bemutatása után mindketten komoly botrányokban keveredtek.

Mrs.Danvers szerepére ellenben keresve sem találhattak volna alkalmasabb színésznőt mint Kristin Scott Thomas. Noha Judith Anderson 1940-es alakítása etalonnak számít, Kristin Scott Thomas végig megállja a helyét az igencsak nehéz szerepben. Egy rendkívül erős képet fest a Rebecca emlékéhez a végletekig hűséges, elhunyt űrnőjéért már-már megszállottan rajongó házvezető lelkivilágáról, akinek személye és története amilyen sötét, olyan tragikus is. Emellett leginkább rajta keresztül rajzolódik ki a mindenki által bálványozott Rebecca alakja is, aki bár a történet központi figurája, noha már 1 éve nincs az élők között. És valóban Kristin Scott Thomas Mrs. Danversének jelenetei során kerül a leginkább előtérbe Rebecca, rajta keresztül kapjuk a legtöbb információt a ház hajdani űrnőjéről.

Összességében nem mondható rossz filmnek A Manderley-ház asszonyának legfrissebb adaptációja, azonban ami jó benne azt az alapműnek köszönheti, ami a Netfllixtől van az csak csorbított rajta. Viszont még ez az adaptáció is Du Maurier regényének időtállóságát bizonyítja.