Kell egy barát

2022.08.18 14:13 Artemisia Olvasottság: 121x

6

A Pixar kedves kis buddy movie-ba oltott coming of age története, mely 2015-ös megjelenése óta meglehetősen feledésbe merült, ami talán annak tudható be, hogy a zseniális Agymanók után szűk 5 hónappal jelent meg. Az Agymanók, valamint az olyan Pixar-klasszikusok mint a Toy Story, a L'ecsó vagy a Fel! összetettsége és gondolati mélysége beárnyékolta ennek az egyszerű, leginkább a kisebb korosztályokat megszólító mesének a teljesítményét.

Bár tény, hogy az erősebb Pixar-alkotások színvonalát nem éri el, erre részben magyarázatul szolgál, hogy forgatókönyvét többször is átírták, és több rendező után végül Peter Sohn hozta tető alá a projektet, akinek ez az első egész estés filmje. A többszöri átírás és a rendezői bizonytalanság is tetten érhető a cselekményvezetés során, de a történetnek megvan a maga bája és szíve, ami kitölti a 93 perces játékidőt, a végén pedig levonhatunk egy szívszorító tanulságot, ami a felnőtteket is megérintheti.

Alapfelállása szerint 65 millió évvel ezelőtt a végzetes meteor elkerülte a Földet, a dinoszauruszok pedig háborítatlanul élnek és fejlődnek tovább. Az ebben a különleges világábrázolásában rejlő lehetőségeket Peter Sohn ugyan nem aknázta ki megfelelően, de a mikrokörnyezet megjelenítése azért működik. Főhősünk, a krónikus bátortalansággal küzdő kis Apatosaurus, Arlo, aki családjával egy farmon él, és földműveléssel foglalkoznak. Arlót bántja, hogy félénksége miatt még nem tehette mancslenyomatát családtagjaié mellé, ami gyakorlatilag a felnőtté avatással egyenlő a dinoszauruszok számára. Amikor egy kis rágcsáló kezdi dézsmálni a család téli tartalékait, Arlonak lehetősége van bizonyítani rátermettségét. Azonban a dolgok olyan rosszul sülnek el, hogy Arlo elveszíti az édesapját, ő maga pedig messzire kerül az otthonától.

A cselekmény nagyrészét a hazaút teszi ki, mely során Arlo társául szegődik az evolúció még alsó lépcsőfokán álló ősembergyerek, Pötty, (a hasonló témát már szépen reprezentálta a Jégkorszak, de Peter Sohn meg sem próbál újat mondani a helyzetről), találkoznak néhány szórakoztató mellékszereplővel, és a dínó-gyerek páros egyre jobban összecsiszolódik az út során, de nagy fordulatokra és csavarokra ne számítsunk. A meglehetősen egyszerű, A-ból B-be utazás epizódjai közé azonban sikerült béékelni éppen annyi mondanivalót és érzelmet, amennyi összességében kellemes élménnyé teszik a rajzfilmet: a család fontosságáról, az igaz barátságról, valamint a félelmeinkkel való szembenézésről mesél, szépen kiemelve, hogy nem az az igazán bátor, ki nem fél, hanem az, aki legyőzi a félelmét. Arlo karakterfejlődése szép ívet ír le, a Pterodactylus-ok második támadásától kezdődő snittek kárpótolnak a rajzfilm addigi átlagos színvonaláért is.

Nem fogjuk a klasszikusok közé sorolni, az biztos, de hogy csupaszív alkotás, az tagadhatatlan.