Vitán felül kijelenthető, hogy Stephen King talán az egyik legnagyobb horrorregény író,ó az irodalom számos alakja közül. Regényeit, novelláit milliók olvassák illetve olvasták, így szinte egyértelmű, hogy számos művét adaptálták már a mozivászonra. Nincs ez másként itt sem, hisz egy korai novelláját ültették át a filmes világba. Olvastam már több helyen, hogy sokan megpróbáltak egyfajta hasonlóságot felfedezni eme novellája és a film közt (amit részben megértek, hisz mindenki szeretné azt a filmeken is átélni, amit King egyik történetének lapjain átélhet az olvasó), de ennél a filmnél úgy érzem, ez semmiképp nem teljesülhetett volna be, hisz egy igencsak rövid terjedelmű novelláról beszélhetünk itt, ami a film alapját képezte. Tehát egyértelműen rengeteg eltérést kellett a stábnak kieszközölniük a film elkészítésekor, mert ha nem, akkor jó esetben kaptunk volna egy kicsivel több, mint negyedórás rövidfilmet. Emiatt pedig megpróbálok úgy véleményt alkotni eme filmről, mintha nem olvastam volna az alapjául szolgáló novellát. Nézzük hát, hogy mit is nyújt A kukorica gyermekei című film.
Maga a film története nem rossz, de egyáltalán nem nevezném kiemelkedőnek, hisz rengeteg olyan dolgot találhatunk benne, amikre nem kapunk magyarázatot, hanem egyszerűen csak be kell érnie a nézőjének azzal, hogy egy istenháta mögötti kisváros kukoricásában felütötte a fejét valami igazán gonosz dolog, ami elsősorban a kisvárosban lakó gyerekeket arra sarkalja, hogy megöljék a felnőtt lakókat. És pont. Mondhatnánk erre, hogy hát ez nem épp a legacélosabb történet egy horrorfilmnek, de meglehetősen elborult ahhoz, hogy kellő alapot biztosítson egy akár jó kis horrorhoz. A gond csak annyi a történettel, hogy nem képes továbblépni eme alaphoz képest, emiatt pedig a nézőjének be kell érnie találgatásokkal. Igen, sajnos csupán találgatásokkal, merthogy kapunk ötletmorzsákat ahhoz, hogy a néző fantáziájára bízhassák a készítők a gonosz eredetének megértését. Jómagam úgy érzem, hogy ha talán eme ötletmorzsák helyet inkább a történetben rejlő misztikumra fókuszáltak volna jobban a készítők, akkor a másfél órás játékideje után, nem éreztem volna úgy magamat, mint az ismert közmondásban: nesze, itt van semmi, fogd meg jól. De nem bántanám ennél jobban a film történetét, merthogy azt be kell hogy valljam, engemet a sokadik megnézése után is képes volt végig lekötni, és ez bizonyára a hangulata miatt volt.
Ha már hangulat, akkor mindenképp érdemes megemlíteni, hogy erre az érzésre elképesztően jól sikerült rájátszania a film zeneszerzőjének, Jonathan Eliasnak. Minden kétséget kizárólag a zeneszerző munkáját dicsérném a legjobban eme filmben, merthogy vizualitás terén csúnyán kikezdte az idő vasfoga ezt a produkciót. Persze mondhatnánk erre azon mentségeket, hogy hát alacsony költségvetés állt a készítők rendelkezésére (közel 800.000 dollár), vagy hogy lassan betölti a film a negyvenedik évfordulóját, de maradjunk inkább annál a ténynél, hogy ezt a filmet egyáltalán nem nevezhetjük túlzottan emlékezetesnek vizualitás terén, és ez sajnos igaz a szereplőkre is. Hiába kapunk egy karrierje elején járó Linda Hamiltont, ő itt inkább még csupán kiegészítőkarakter, a főhősünket alakító Peter Hortont pedig túlontúl egysémájúnak éreztem. Abban viszont jómagam is egyetértek, hogy a főbb gonosz gyermekkaraktereket megtestesítő színészek sokkal dominánsabbak voltak, mint a felnőtt színésztársaik.
Mindent egybevéve A kukorica gyermekei kellemesnek mondható nosztalgiával volt képes eltölteni engemet,a 80-as évek horrorfilmes felhozatalából, de semmikép nem nevezném egy kiemelkedő alkotásnak.
60 A kukorica gyermekei (1984)
Egy fiatal pár békés utazgatásra indul, keresztülszelve az autópályát, eljutva a nyugodtnak és kihaltnak tűnő Gatlin városkába. Megérkezésük előtt kisebb baleset éri őket,... több»
Szereplők: Linda Hamilton, Peter Horton, R. G. Armstrong, Courtney Gains, John Philbin
