Egy laza mexikói animáció!

2022.10.29 07:43 Prince of Darkness Olvasottság: <100x

1

Mindig is szerettem az animációs filmeket.

Néha annyira elmerülök a sztoriban, hogy nem is nézem, milyen technikával alkották meg az aktuális filmet.

Persze azért a végén azt is belekalkulálom az összképbe.

Jorge R. Gutiérrez azért a szinkronra elég veretes gárdát tudott meghívni, úgymint Channing Tatum, Ron Perlman és Christina Applegate személyében.

Nézzük tovább:

Az élet könyve az eddig csak televíziós projektekben dolgozó Jorge Gutierrez első egész estés animációs mozifilmje. Az érdekes történet szerint a túlvilág istenei, Xilbalba (Ron Perlman) és La Muerte (Kate del Castillo) fogadást kötnek egy szerelmi háromszög végkimenetelét illetően. Melyik hős halandó fogja elnyerni a lány kezét? Joaquin (Channing Tatum), a város hős védelmezője vagy gyerekkori barátja, Manolo (Diego Luna), a torreádor, aki megtörve a családi hagyományt zenész szeretne lenni.

Nem egy teljesen megszokott animációs filmről van szó. Ugyanis a három szereplő karakterfejlődését úgy kellett végigvezetni, hogy közben megismertetik a közönséggel a mexikói kultúra sajátosságait, érdekességeit, többek között a Día de Los Muertost, ami nálunk halottak napjaként szerepel a naptárban.

Paul Chart (Fej vagy Írás/American Perfekt) segített Gutierreznek újraírni a forgatókönyvet, amely először az „El Matador” címet viselte, majd „A Holtak napja” elnevezésnél érezték, hogy ez nem kifejezetten állná meg a helyét, míg végül Az élet könyve nevet kapta, amely sokkal fogyaszthatóbb alkotásról árulkodik még akkor is, ha nem csak a fiatal közönséget akarták megcélozni vele.

A producer, Guillermo del Toro (A faun labirintusa, Hellboy/Pokolfajzat) számára elsődleges volt, hogy a film ne veszítse el teljesen a mexikói ízét. „Olyan mozit akartunk, amely mindenfajta közönséget megszólít, ugyanakkor azt is tudtuk, hogy nem szeretnénk nagyon felhígítani. A legnagyobb kihívás az volt, hogy az adott pénzügyi keretek közt egy olyan grandiózus mozit alkossunk, amely látványos, izgalmas, érdekes, ugyanakkor tiszta.” Noha a film a három jó barát történetét hivatott elmesélni, így is a leghangsúlyosabb történetszálat Manolo kapja, vele szemben Maria (Zoe Saldaña) és Joaquin kevésbé kap figyelmet, talán ez az oka annak, hogy utóbbinak külön filmet is terveznek.

A cselekményt a nagyon sűrű jelzővel tudnánk a legjobban leírni, ami a látványvilágra is teljesen igaz. A túldíszített hispán rokokó ünnep megjelenítése a legjobb csatorna a fiatalabbak felé az olyan kényes témák megismerésénél, illetve feldolgozásánál, mint a szeretteink szomorú halála. La Muerte (magyarul: a halál) szinkronszínésze így nyilatkozik hazájának ünnepéről: „Mi tényleg nagyon mélyen tiszteljük a halált. Ünneplünk halottak napján, lakodalmas zenét játszunk és tiszteletből eszünk-iszunk a sírok mellett. Ez nem a sírás-rívásról szól. Épp az ellenkezőjéről.” Az élet könyve nem egy a cselekményt hátráltató ripacs és semmitmondó sidekick (segítőtárs) karakterekkel teletűzdelt, dalokkal tarkított Disney-rajzfilm, aminek a végén megtudjuk, hogy a halál szomorú dolog és a baráti összetartás átlendít minket minden akadályon. Gutierrez szereplőinek olyan mindenkiben fellelhető problémával kell megküzdeniük, mint a soha ne félj önmagad lenni, illetve ha igazán szeretünk valakit, arra soha ne erőszakoljuk rá saját elvárásainkat vagy érzéseinket.

Egyszóval szeretettel fogyasszátok.

Mint ahogyan én magam is!