Michael Myers számomra értelemszerűen a legnagyobb horrorikonok közt szerepel, így szinte egyértelmű volt számomra, hogy Halloween estéjén ismételten előkerül nálam egy Halloween-film. Előjáróban csak annyit írnék a filmről, hogy nem tartom egy túlzottan jó résznek, de azért bőven beletartozik a vállalható folytatások közé. Na de nézzük, hogy mi is vár majd a nézőre ennél a filmnél.
Vitán felülálló tény, hogy az összes Halloween-film közül egyértelműen John Carpenter 1978-ban elkészített örökzöld klasszikusa lesz az a film, ami a képzeletbeli dobogó legfelső lépcsőfokán áll számomra, emiatt pedig soha nem akarnám bármelyik folytatását is az első részhez mérni (nem is lehetne, hisz Carpenter csak az első rész rendezését vállalta magára). Az 1981-ben elkészített Halloween 2. egy korrekt folytatás volt, ami hangulatában még képes volt megidézni az első részt, de nem vállt instant klasszikussá. Majd 1982-ben érkezett is a soron következő rész, a Halloween 3.: Boszorkányos időszak, amiben elkövették a készítők azt a hibát, hogy parlagon hagyták a horrorrajongók számára Michael Myerst (a legtöbb rajongó, emiatt pont hogy a harmadik felvonást tartják a legrosszabb résznek az egész szériából). Tanulva ebből a hibából, az 1988-ban érkező Halloween 4.-ben végre visszatér minden horrorrajongó Kirk kapitány-maszkos gyilkológépe, Michael. Számomra ennél a résznél az egyik szemem sír, a másik pedig nevet, hisz valljuk be, egyáltalán nem kaptunk egy igazán jó Halloween filmet itt sem (de legalább Myers teszi a dolgát).
Az egyik gondom ezzel a filmmel maga a történet. A készítők lenyilatkozták, hogy kiindulási pontként csupán John Carpenter 1978-as Halloween filmjét vették alapul, és az 1981-es Halloween 2.-ben látott dolgokat megpróbálták semmisé tenni. Érdekes, ugyanis utaltak a második részben történtekre erre a filmben, bár nem tudom, hogy az eredeti nyelvváltozatában is megtalálható-e ez, de hogy a magyar változatában úgy emlékeznek arra a halloween estéjére, hogy Michael 16 emberrel végzet. Nos, ha az első két részt vesszük alapul, akkor ez a szám még helyénvaló is lehet. Az, hogy mind Michael, mind Dr. Loomis (Donald Pleasence 1919-1995) karaktere megégett, szintén csak úgy kerül szóba a filmben, hogy Loomis felgyújtotta saját magát és Michaelt (aki látta a második részt, az tudja hogy nem egészen így történt). Tehát vissza kellett valahogy hozni két igazán fontos karaktert, és hát a film forgatókönyvírója, Alan B. McElroy a könnyebb utat választotta erre. Na de semmi gond, hisz a horrorrajongók már számtalanszor megbocsájtottak a forgatókönyvíróknak amiatt, hogyha valami ostoba dologgal ismét életre keltik az ügyeletes főgonoszunkat. Jómagam is nem pont emiatt tartom történetileg egy gyengébb felvonásnak eme filmet, hanem sokkal inkább azért, mert egyszerűen kimondottan alacsonyan száll a feszültségfaktora. Illetve, hogy kevés jelenete van Myersnek a filmben, és mivel kissé erőtlen a történet, így nincs meg az a kis plusz, ami elvigye a filmet feszültség terén, ha épp nem látjuk a gyilkosunkat. Sajnos az ikonikus maszkot is megváltoztatták a filmben (hisz mert már nem volt meg a készítőknek az a maszk, amit az első két részben használtak).
Szerencsére viszont szereplők terén nem panaszkodhatók, mert legalább ott elfogadható és élvezhető teljesítményt kaptam. Még akkor is, ha sok karaktert csupán tölteléknek szántak a film forgatókönyvébe. Összegezve számomra a negyedik Halloween film értékelhetőbb, mint mondjuk a harmadik felvonás, de azért messze elmarad attól a feszültségtől, amivel az első két része volt képes operálni.
70 Halloween 4 (1988)
Épp tíz éve a szörnyűséges haddonfieldi mészárlásnak. A városban béke honol, és mindenki Halloween ünnepére készül, mit sem sejtve arról, hogy Michael Myers visszatért,... több»
Szereplők: Donald Pleasence, Danielle Harris, Ellie Cornell, George P. Wilbur, Carmen Filpi
