Maradandó élmény

2022.11.03 13:00 Kóborló Olvasottság: 481x

5

Az idei halloweeni horrorfilmezést egy másik horror-rajongó barátomnál töltöttem, és jó pár horrorfilm megnézése után elkezdtünk arról beszélgetni, hogy vajon a mostani horrorfilmes felhozatalánál ki lehet az a rendező, akire mindenképp oda kell figyelni. Aki képes lehet olyan magasságokba törni, mint mondjuk annak idején John Carpenter. Nos, itt került szóba a barátom jóvoltából jelen filmünk rendezője, Jordan Peele, aki a barátom szerint egy kiemelkedő horror-rendező lehet majd idővel. Mivel eme úriember mindeddig csupán három filmet rendezett, így úgy gondoltam, hogy végigvenném eme három filmjét (főleg amiatt, hogy az idén megjelent Nem című filmje szerepelt a 2022-es év legjobban várt horrorfilmjei közt nálam), és mivel igencsak nagy a felhajtás eme úriember rendezései körül, így újra elővettem a Tűnj el! című első rendezését. Lássuk hát hogy milyen lett a film.

Kezdésre azt írnám erről a filmről, hogy kimondottan egy érdekes alkotás és erre nem kis mértékben képes rájátszani a film története is (mert hát az sem egy szokványos darab). Tehát nyugodtan kijelenthető, hogy Jordan Peele-nek sikerült egy olyan forgatókönyvet megírnia a filmhez, ami igenis igényli a néző figyelmét, hisz rengeteg rejtett utalás található benne. Ráadásul a feszültségkeltést sem a már unalomig bejáratott eszközökkel éri el, hanem egyfajta baljós atmoszféra megteremtésével tárja a dolgokat a nézője elé. Valahogy képes volt megtalálnia azt a pontot nálam is, ahol vizualitás terén nem a horror dominál a látottaknál, hanem valami oly bizsergetős kellemetlen élményt szolgáltat, ami a nézőjének a bőre alá kúszik, és csak arra vár, hogy mikor ijeszthet rá a szerencsétlen nézőre. Szóval a film hatásfokozása tényleg kiválóra sikeredett. Maradjunk a pozitívumoknál.

Ezt a filmet akár egy kiváló egyvelegnek is mondanám, a thriller, a misztikus és a szatíra műfajokon belüli besorolásánál (de még akár a horrort is mondhatnánk ide), hisz kimondottan élvezetesen egyensúlyozik a film története eme műfajok vékony határvonalai közt. Szerencsére a szereplők játéka is csak hozzátesz mindehhez és nem vesz el belőle semmit. Továbbá számomra az is tetszett a filmben, hogy a feszültségoldáshoz képes volt a rendező egy olyan karaktert is betenni a történetbe, aki vicces, de legalább olyan fontos szerepe van az események alakulásában, mint bármelyik másik fontosabb karakternek. Továbbá azt is a film pozitív mérlegére helyezném, hogy kimondottan egyedire sikeredtek a vizuális megoldásai (ez akár egyfajta védjegyévé is válhat majd a későbbiek során Jordan Peele-nek).

Viszont nem tudok elmenni a film egyetlen negatívuma mellett (talán ez választja el nálam az öt csillagos megítéléstől), hogy mennyire fontosnak érezte Mr. Peele azt, hogy eme misztikum, ami a történetben rejlik, kimondottan a fekete bőrszínre koncentrálódjon. Oké értem én, hogy ezt egyfajta társadalomkritikaként szánta (ráadásul a filmben is többször érzékeltetik mindezt), de szerintem ez már azért kissé túl lett tolva a filmben.

Mindent egybevéve teljesen megértem azon rengeteg véleményezőket, akiknek kimondottan tetszett ez a film, hisz jómagam is közéjük tartozom, és csak ajánlani tudom eme filmet azok számára, akik esetleg még nem látták, hisz egy maradandó élménnyel lesznek gazdagabbak majd tőle. A helye ott van a kedvencek közt nálam is.