Szörnymúzeum

2023.01.23 18:25 Kóborló Olvasottság: 157x

2

Valamikor a 2000-es évek legelején láthattam eme filmet először, és be kell valljam, akkor igencsak hatásosnak találtam. Talán emiatt is gondoltam arra, hogy közel 20 év eltelte után ismét előveszem Peter Hyams filmét, és majd meglátom, hogy még mindig annyira magával tud-e ragadni, mint anno. Na de lássuk a filmet.

Többségében negatív visszajelzéseket olvastam erről a filmről, amivel jómagam annyira azért nem értek egyet, mert igaz, hogy közel sem egy hibátlan filmremekkel van dolgunk, de aminek nagy valószínűséggel szánták a készítők, azt ha nem is maradéktalanul, de korrektül teljesíteni tudta. Merthogy A bestia egy tipikus szörnyfilm, és pont. Számomra kimondottan üde színfolt volt egy olyan szörnyfilmet megtekinteni, ami nem hordoz magában rejtett utalásokat arról, hogy a szörny keletkezésének az okait az emberiség természet ellen elkövetett gaztetteiben kell keresni. Sőt, ha jobban belegondolok, engem sokkal jobban lekötött az a tény, hogy a film történeti hátterét alaposan átitatták a mítoszok világával, és talán pont emiatt nem éreztem kimondottan zavarónak azt, hogy a film játékidejének a fele valóban kissé lassan csordogált. Mondjuk szerintem én azon emberek közé tartozom ennél a filmnél, akik talán jobban is élvezték a film játékidejének az első felét, ugyanis ami számomra igazán zavaróvá vált, az mind a műsoridejének a második felében található. Ugyanis a film második fele csupán egy hatalmas fogócska, ahol aztán szépen rákapcsolnak a készítők a hullaszámlálóra. Ráadásul szintén a film második felében, amikor végre megcsodálhatjuk a történetünk szörnyét (ami azért kivitelezésben hagy némi kivetnivalót, de valljuk be, igencsak kreatív lény hozott össze Stan Winston (1946-2008) és csapata), vesztettem el a fonalat azzal kapcsolatban, hogy akkor most mekkora is ez a lény. Ugyanis szerintem erre kimondottan nem figyeltek eléggé a készítők, merthogy mindig az egyes jelenetekhez (helyszínekhez) igazították a méretét. Számomra ez kiábrándítóbb volt, mint a legvégén látható kimondottan gyenge CGI megoldás.

Na de térjünk vissza egy-két gondolat erejéig a filmbéli karakterekhez és az őket alakító színészekhez. Színészi nevek terén nem túl combos a felhozatal, de azt kell írjam, hogy engem egy percre sem zavart, hogy az adott szerepekbe nem A-listás színészek kerültek (még az sem zavart, hogy eredetileg felkínálták a főszerepet Harrison Fordnak is, aki végül nem vállalta a felkérést), ugyanis szerintem a főbb színészekkel semmi gond nem volt. Tom Sizemore és Penelope Ann Miller szépen elvitték a hátukon a filmet, ráadásul sikerült a karaktereiket felruházniuk olyan érdemekkel, hogy végig izgulhassunk értük.

További két dolgot is érdemesnek tartok még megemlíteni a filmmel kapcsolatban, az egyik a remekül működő helyszínválasztás. Tulajdonképpen ez adta meg számomra a film hangulatát, hisz a múzeum sötét, zegzugos és félhomályba vesző folyosói és alagútrendszere kimondottan hatásos tudott lenni. A másik kiemelendő dolog számomra a filmben John Debney munkássága volt, akinek sikerült egy igencsak emlékezetes zenei aláfestést megkomponálnia hozzá.

Mindent egybevéve, lehetett volna A bestia egy kiemelkedő horrorfilm is, de valahogy mégis úgy érzem, hogy az apróbb hibái miatt valahol a korrekt, de szórakoztató szörnyfilmek közt a helye, amit időről-időre szívesen előveszek majd, egy újból megtekintés erejéig.