Vártam ezt a filmet, mert kíváncsi voltam rá, hogy mit hozhatnak még ki abból a történetből, amit mindenki megismert a világon. A két torony leomlása egy fordulópontja volt a világunknak, ahol az ébredező szabadságot és szeretetet lecsapta a terrorellenes propaganda. Sokan, sokféle megközelítésből ábrázolták már, hogy mi a fontos, mi a tanulság. Voltak jó és kevésbé jó megközelítések. Anno fura volt megélni, hogy hirtelen mindenkinek kötelező volt bepánikolni a spájzban bujkáló terroristáktól és szajkózni, hogy a gonosz lecsapott Amerikára. Az most lényegtelen, hogy valóban így történt-e vagy sem.
Emiatt is vártam a filmet, hogy olyan oldalát mutassa be az eseményeknek, ami nem a terroristákról szól, hanem az emberekről. Igazán üdítő volt látni, ahogy Michael Keaton alakította az esetlen ügyvédet, aki ért a szakmájához, de nem ért az emberek nyelvén. A bevágott rövid telefonbeszélgetés az elnökkel – ami nem volt sem dicsőítő, sem hazafias – is azt közvetítette, hogy itt a dolgos hétköznapokról van szó. Ezt kifejezetten ötletesnek találtam a filmben. Végre nem a cukormázas vidámparkban szürcsöljük a kólát, hanem együtt gondolkozunk a főhősökkel. A tárgyalótermes filmektől ellentétben nem voltak hosszas tárgyalások, érvelések, feleslegesen hosszú és unalmas ügyvédi szónoklatok, így megmaradt a film a fősodornál, nem fulladt bele a jogi útvesztőbe. A mély tartalmak, a Stanley Tucci karakterére felépített teljes kontra-, majd megerősítő szál elhozta az életet a filmbe. Nélküle ez a film egy igazán lapos és nehezen nézhető alkotás lenne, de vele már megjelent benne annyi érdekesség, hogy fenntartsa a figyelmet. A figyelmet megpróbálták a személyes sorsokon keresztül is fenntartani, de ők végig mellékszereplők maradtak a filmben. Hangsúlyos volt az is, ahogy Feinberg bevonódik a vallomások felvételébe. Egyszer csak eljött a pont, hogy érdekelni kezdték a munkája tárgyai, a veszteséget megélt emberek, családok.
Nem bántam meg, hogy megnéztem, de egyszer elég volt látni. A 9/11 témája elég terhelt, hogy elkerüljem. Ez a film egy kevésbé hangsúlyozott részét elevenítette fel a történelemnek, üdítő esti kikapcsolódás volt.
68 Mennyit ér egy élet? (2020)
dráma | életrajzi | történelmi
Washington DC egyik legsikeresebb ügyvédje felveszi a harcot a cinizmussal, a bürokráciával és a politikával szemben, hogy segíthessen a szeptember tizenegyedikei terrordámadások... több»
