Ha azt mondom, hogy a The Survivalist egy posztapokaliptikus mű, bizonyára mindenkinek megjelenik egy sajátságos kép a fejében, amely azonban legkevésbé sem egy fesztiválkedvenc, már-már majdnem művészfilmes hagyományokra építő darabbal fog korrelálni.
Márpedig jelen esetben egy ilyen furcsaságról van szó:
Stephen Fingleton nem borzasztó világvégével, iszonyatos vadsággal egymás torkának eső torzszülöttekkel állt elő, hanem egy meglehetősen visszafogott, szótlan, mégis ütős alkotással.
Amelyben rengeteg hasonszőrű alkotásnál jobban megjelenik a műfaj esszenciája, de sajnos túlságosan lecsupaszítva történik meg ez.
Főszereplőnk (Martin McCann) egy konkrétan nem teljesen behatárolt, és tudvalévő gazdasági összeomlás után tengeti életét egy erdei kunyhóban, ahol próbálja a növényeket termesztve valahogy megúszni a vidéket sújtó éhínséget. Minden zajra azt hiszi, hogy valakik ki akarják fosztani, és éppen ezért, amikor egy anya-lánya páros (Olwen Fouere, és Mia Goth) tűnik fel az ajtaja előtt, semmiképpen nem akarja megosztani velük terményét és hajlékát.
Csakhogy évek óta tartó nélkülözésében egy dolog még az ételnél is jobban hiányzik neki: ez pedig a testiség, magyarul a szex. Ezzel pedig belemegy egy nagyon törékeny cserekapcsolatba vendégeivel.
Aki nekiül a The Survivalist című filmnek, az egy elképesztően kimért és rettentően minimalista filmre készüljön, amelyben az első mondat is csak a 17. percben hangzik el, hogy aztán rendre 5-10 percig ne törjön meg újra a csend.
A fentebb felvázolt konfliktus is csak nagyjából látszólagos, a forgatókönyv központi kérdése ugyanis az, hogy a túlélés és a szűkös erőforrásokért való küzdelem hogyan fordítja egymás ellen az embereket.
Ez persze már számos posztapokaliptikus mű témája volt már, de ennyire esszenciálisan még talán nem jelent meg, mint ebben az érdekes produkcióban. Stephen Fingleton műve semmit nem rág ezzel kapcsolatban szájba, de ahogyan hősünk és újdonsült társai mindennapjait figyeljük, szép lassan, de biztosan megértjük, milyen embertelen fogságot jelent a sokszor emlegetett, de csak diszkréten mutatott éhség, és miért lőnek előbb az emberek, mint kérdeznének, és miért akarják elvágni egymás torkát még több hónap együtt élés után is.
Ettől függetlenül azért hazudnék, ha azt állítanám, hogy a The Survivalistben van annyi tartalom, hogy ebbe a másfél órában kiteregetve elénk végig lenyűgöző legyen, és helyenként a film csak egy kínosan részletes túlélési útmutatónak tűnik, amelyben a dráma nem is annyira a szereplőkből, mint inkább a körülményekből ered.
Nevéhez méltóan tehát akárcsak egy túlélőfilmben, itt is elsősorban külső körülmények jelentik és adják főleg a fő ellenséget, és hát azokhoz hasonlóan ez itt sem olyan izgalmas, mintha lenne egy világosan kirajzolódó küzdelem, vagy éppen célja a küzdelemnek.
A túlélés, mint motiváció pedig annyira leegyszerűsíti karaktereinket is, hogy az interakcióikban sem találni meg azt a fő motívumot, amely a filmet igazán emlékezetessé, vagy éppen „mesélhetővé” tehetné.
Mindenesetre a The Survivalist értékes darab abból a szempontból, hogy minden műfajtársánál jobban a mélyére ás annak a kérdésnek, hogy az ember mit hajlandó megtenni a túlélésért, és mit nem, ráadásul milyen áron, de ennek elmesélése annyira vontatott és csúfosan körülményes, hogy nem teszi élvezetes élménnyé.
Ez a mélység bőven több tartalmat, és koncepciót indokolt volna, vagy a mondanivalóját, esszenciáját meghagyhatták volna egy 40-50 perces rövidfilmnek – a The Survivalist jelen formájában egy igencsak figyelemreméltó, de legkevésbé sem kielégítő darab.
Persze érdemes leülni elé, mert nem vagyunk egyformák.
Nálam ez három csillag, és semmi több.
A kedvenc fotelemből meg kényelmes volt így is végignézni.
77 A túlélő (2015)
Egy férfi egyedül él az erdő mélyén, majd amikor megjelenik két nő, akik élelmet és menedéket keresnek nála, eddig felépített és létrehozott kis farmja veszélybe kerül... több»
Szereplők: Mia Goth, Martin McCann, Andrew Simpson, Barry Ward, Olwen Fouéré
