Van egy hatalmas gondom a gyerekeket gyilkosként és gonosztevőként beállító, kegyetlen filmekkel.
Baromi nehezemre esik felfüggesztenem a kétkedést magamban, amikor azt látom, hogy 7-13 éves kölykök terrorizálnak/kínoznak/ölnek meg felnőtt embereket.
Kényelmetlenül feszengeni kezdek a székben, és nagyon határozottan viszket a tenyerem. Egyre inkább hatalmába kerít az érzés: én bizony egy jókora pofonnal azonnal véget vetnék egy ilyen kis gonosztevő pályafutásának.
Ez nem vonatkozik arra az esetre, amikor a természetfeletti is bejátszik a képletbe (pl. Elátkozottak faluja), hiszen, ha egy kölyök az akaraterejével ölni tud, akkor én sem szólok egy árva szót sem. De olyankor, amikor az adott kis pokolfattyú csak a vak szerencsének és a felnőttek hanyagságának köszönhetően olt ki emberéleteket, bizony nem mindig tudom objektíven és nyugodt szívvel értékelni az adott filmet. Ennek fényében érthető, hogy kissé furán zavarban vagyok az Eden Lake-féle mozik értékelésével kapcsolatban.
Nos, a The Boy című friss horror-thriller pont egy 9 éves fiú pszichopata gyilkossá válásáról szól.
A Ted nevű kisrambó egy világ végi – gyakorlatilag csődközeli állapotban vegetáló – motelben él, amit az apukája próbál életben tartani.
A srác annyira egyedül van, annyira unatkozik, annyira meg nem értett módon látja a világot, hogy elkezd játszani az élettel és a halállal. Bevett pszichopata szokás szerint először állatokkal végez, utána pedig ki akarja próbálni, milyen lenne egy ember életét kioltani.
Craig William Macneill forgatókönyvíró-rendező jelen alkotása saját, Henley című rövidfilmjének egész estés mozivá álmodott verziója. Szerencsétlen módon ez a mesterséges felduzzasztottság érződik is a filmen: a tempó csigalassú, ezzel szemben a történet abszolút nem szövevényes, inkább soványnak mondható.
Hozzátéve, hogy olyan „igazi” horror nincs benne, csak a hangulata és a bőr alatti feszültség.
A ritmussal szemben a film külsőségeire viszont egy rossz szavam sem lehet. Mind a Tedet alakító Jared Breeze gyerekszínész, mind az apukát megformáló David Morse, mind pedig a motel egyik titokzatos lakóját játszó Rainn Wilson ténylegesen nagyszerű teljesítményt nyújt. A képi világ letisztult, a fényképezés nagyszerű, és a vágás is nagyon kompakt és profi. Az érdekesen hangszerelt, minimalista zene hihetetlenül feszült lett, nagyon tetszett, bennem valahogy egy ősi, primitív törzs vallásos szertartását idézte fel.
Az alkotás belső értékei is nagyon pozitívnak tekinthetőek. Bár az alapvető mondanivalójával – mely szerint ha egy gyereket ingerszegény környezetben hagynak, és nincsen anyja, nincsenek barátai, hamar levetkőzi a vékonyka erkölcsi korlátokat, visszasüllyed egyfajta sötét, állati, vagy netalán ősemberi állapotba, és a brutális erőszak nyelvén keresztül kezd el kommunikálni a külvilággal – nem feltétlenül értek egyet, ám a következetesen végig vitt gondolatiság és a nagyon jól alkalmazott szimbólumok (pl. szarvasagancs és lángok, mint egy tudatára ébredő ördögfióka attribútumai) mindenképpen tiszteletre méltó produkcióvá teszik a filmet.
De sajnos ott van a bevezetőmben említett rendkívül bosszantó oldal, ami mellett egyszerűen nem tudok elmenni szó nélkül.
Ebben az alkotásban tipikusan annak az esete forog fenn, hogy a gyerekszereplő csakis azért tud gyilkolni, mert hihetetlen nagy szerencséje van, és körülötte a felnőttek hanyagok, figyelmetlenek, alszanak és/vagy részegek. Ha egy fiú egy-két emberrel tud végezni ilyen módon, azt még fel tudom fogni, de itt nem csupán csak ennyiről van szó.
Ehhez kapcsolódóan számomra rettenetesen zavaró volt a film végi, nem túl ötletes megoldás, ennél sokkal ügyesebben is meg lehetett volna írni a finálét. Bizonyára csak az én szűklátókörűségemet bizonyítja, hogy ezeken a dolgokon fennakadok, de muszáj volt leírnom, mert ez nálam kifejezetten sokat rontott az élményen, ami nálam sokat számít.
Biztos lesznek olyanok, akik szerint alulértékelem ezt a mívesen kivitelezett alkotást, és aránytalanul felnagyítom azt a kevéske hibáit, de egyszerűen nem tudnék a tükörbe nézni, ha ezeket nem tenném szóvá.
Persze a film így is a jobbak közé tartozik, de nem tökéletes, és ezekre (is) hívnám fel a figyelmet.
(Nem) csak rajongóknak ajánlott.
52 The Boy (2015)
Ted 9 éves, és mióta anyja meghalt, azóta apjával ketten vezetik hoteljüket. De anyja hiánya egyre inkább megnehezíti életét, és egy idő után már szinte fantomként kószál.... több»
Szereplők: Rainn Wilson, David Morse, Mike Vogel, Bill Sage, Zuleikha Robinson
