"Jó ez, Sanyikám, csak sz@r" - mondta egy haverom külső konzulense, úgy harminc éve, a szakdolgozata első változatára. A filmipar persze sosem bír magával, jó filmből rossz sorozatot, jó sorozatból rossz filmet kell csinálnia, a kombinatorika hívei mindezt tovább variálhatják. A sorozat zseniális volt, imádtam, remek hangulattal, fájdalmat hordozó, de okos és vakmerő, a szabályokat nem mindig tisztelő, ráadásul sármos zsaruval, rémisztő, de hihető elmebetegekkel, jó megoldásokkal. Ehhez képest kellett volna valamit villantania, valami pluszt adnia a filmnek - nos, ez nem jött össze.
Nyilván már az is nehéz volt, hogy egy jó alaptörténetet fabrikáljanak egy "egész estés" mozihoz. Nagy nehezen kiderült, hogy a főgonosz - aki leginkább egy rosszabb James Bond-film negatív hősére hajaz - az internetes jelenlétünket fordítja ellenünk, de ezt olyan elnagyoltan mesélik el az alkotók, hogy esélyük sem volt mellétenni a megfelelő társadalmi üzenetet. A gonosz motivációját sem ismerjük meg, ehhez képest bármelyik Gyilkos elmék-epizód maga az Agatha Christie-i cselekményszövés. A történet több elemét is elnagyoltan lopkodták el a készítők innen-onnan, és még arra sem vették a fáradságot, hogy legalább a végkifejlet során elkerüljék a Zs-kategóriás kliséket - verekedésről, visszaszámlálásról, kiszabadulásról, bármiről.
És amikor a főgonosz didaktikusan lefesti a világunk ellentmondásait az őrültek szemével, akkor a néző azt érzi, hogy inkább az ő fejére húznának egy nejlonzacskót, hogy hamar véget érjen a szenvedés. A zárójelenet magában hordozza a folytatás lehetőségét, persze inenn még bőven van lejjebb, ha nem is a csillagok számában, de a kivitelezésben biztosan.
68 Luther: A lemenő nap (2023)
John Luther ez alkalommal egy filmben tér vissza nyomozói munkájához, viszont egyelőre börtönben ül, miközben Londont egy sorozatgyilkos tartja rettegésben. A gyilkos már egyszer... több»
