Legnehezebb dolga ennél a filmnél egy kritikusnak minden bizonnyal a film mindenkori besorolásával lesz, ugyanis alapvetően ennél a műnél nem könnyű megmondani, hogy Justin Benson alkotása valójában egy horror, netalán egy fantasy, esetleg egy romantikus film, vagy éppen valami ezeket is egy teljesen új kategóriába emelő egyveleg.
Szívesen mondanám, hogy sikerült ez a bravúr, de az Újjászületés első és utolsó egyértelmű pozitívuma számomra csak annyi, hogy nagyon különleges.
De ugorjunk egy hatalmas fejest a sztoriba.
Evan (Lou Taylor Pucci) gyakorlatilag néhány nap alatt veszíti el szeretett édesanyját, aki miatt kezdődő karrierjét is feladta, ráadásként a jó állását, és még a rendőrséggel is összetűzésbe kerül.
Éppen ezért mostanra elérkezettnek látja az időt arra, hogy régi álmát megvalósítva Olaszországba meneküljön, és utazzon, ahol rövid csavargás után egy csodálatos, és festői kisvárosban köt ki.
Itt találkozik Louise-szal (Nadia Hilker), akivel úgy néz ki, szinte egy pillanat alatt kölcsönös vonzalom alakul ki közöttük.
Azt azonban Evan nem is sejti, hogy választottjának kifejezetten ősi és félelmetes, ráadásul bizarr titkai vannak, és valószínűleg nem véletlen volt a találkozásuk sem.
Adott tehát egy sztori, ami egy műben egyesíti a Mielőtt felkel a nap, a Halhatatlan szeretők, és nagyjából és egészéből az összes klasszikus horror meghatározó vonásait.
És ezekből képes is jó és hasznos dolgokat átemelni, a hangulatos kisváros utcáin zajló egysnittes beszélgetéseket akár Pedro Almodóvar is forgathatta volna, a misztikus vonal ötletei is teljesen eredetiek, és az egész forgatókönyv mögött meghúzódó koncepció is értelmes, nagyon ügyes, és következetes.
Azonban a film ott csúszik el, hogy ezekből az ügyesen megalkotott panelekből sehogyan sem tud valami ennél is több és eredetibb, sőt izgalmasabb kinőni, mint ahogy az ennyi mindenbe belekapó produkciók többségénél.
A romantika csak addig hangulatos, amíg az idő kőkemény szorítása nem teszi kapkodóvá és erőltetetté (végül pedig már kifejezetten giccsessé), az újjászületés-toposz tulajdonképpen már az első húsz perc végére nagyon elfárad, a mű legfőbb érdekességét szolgáltató fantasztikum pedig túlságosan is partvonalra szorul ahhoz, hogy mindezért valamivel is kompenzálni tudjon. Így hiába kezdtem azzal, hogy ügyesen idéz meg klasszikus és kevésbé klasszikus darabokat, végül inkább tűnik azok lélektelen és kissé lapos utánzatának. De az elvitathatatlan, hogy az atmoszféra egyedi és működőképes, az effektek a film kaliberéhez képest zseniálisak és ütősek, és ha a főszereplők nem is feltétlenül, de a mellékkarakterek is kiválóak.
Mi a végső konklúzió?
Vannak bizonyos vonásai az Újjászületésnek, ami miatt akár még maradandó is lehet(ne), de összességében inkább egy kissé lapos és igen hullámzó alkotás képét mutatja.
Az viszont biztos, hogy nehéz hozzá hasonlót találni, úgyhogy akinek ez a zsáner bejövős, az még akár egy egészen kellemes élménnyel is gazdagodhat.
Érdekes koncepció, és igen, egyszer azért mindenképpen érdemes megnézni.
Egy esős délután erre pont tökéletes.
78 Újjászületés (2014)
horror | romantikus | sci-fi
Egy fiatal férfi az Egyesült Államokból Olaszországba menekül, ahol romantikus viszonyt kezd egy sötét, ősi titkot őrző nővel.
Szereplők: Lou Taylor Pucci, Nadia Hilker, Francesco Carnelutti, Nick Nevern, Chris Palko
