Végül is…
Láttam már sokkal rosszabbat is.
A spanyolok zsigeri found footage horrorjának negyedik etapja pontosan olyan, mint amilyennek egy nagynevű horrorsorozat negyedik részét tippelnénk.
A meglepetés varázsát már régen elvesztette, jórészt csak az elvárások után szalad, és már nem is erőlködik azon, hogy valami újat mutasson. Röviden: kissé felesleges rókabőr.
A film a történet fonalát a második rész végénél kapja fel, de kapunk jó néhány utalást a harmadik rész („az esküvő”) eseményeire is.
A mozi kezdetén tanúi lehetünk, ahogy az első-második REC filmből megismert riporternőt, Ángelát sikerül kimenekíteni a „sátáni” zombivírussal sújtott, öregecske társasházból.
Ezután egy katonai felügyelet alá vont hajóra kerül, mégpedig abból a célból, hogy kivizsgálják.
Nincs egyedül: megmentői és még egy pár gyanútlan civil is vele vannak a karanténban.
A kivizsgálást végző tudósok arra gyanakodnak, hogy Ángela magában hordozza a pusztító vírust, ám a teszteredményei – meglepő módon – negatívak. De persze ezzel nincs még vége!
A gondok akkor kezdődnek, amikor valaki kiengedi a hajón kísérleti célból tartott majmokat.
A bevezetőben egyetlen rövidke mondatban összefoglaltam, hogy álláspontom szerint mik is a gondok a filmmel.
A következő bekezdésekben igyekszem némileg kibontani és megindokolni a felvázolt problémákat, nehogy az öncélú rosszmájúság vádjával illethessetek.
Az első két REC alkotás szinte teljesen kimaxolta a found footage narratívában és a bezárt, klausztrofóbiás hangulatban rejlő lehetőségeket, a harmadik ezért logikusan és igen elegánsan gyorsan levetkőzte ezt a formátumot, és a hagyományosnak tekinthető történetmesélési mód felé kanyarodott, miközben cselekménye témáját és helyszínét is elég rendesen kiszélesítette.
A negyedik film a már kitaposott úton halad tovább, tehát nem erőlteti a talált felvételes formátumot, viszont relatíve szűk helyen (ami kifejezetten jónak tűnik), egy hajón tartja a cselekményt.
Felvetett témái kapcsán semmi olyan újdonság nincs, amivel már e sorozatban, vagy egyéb más kaliberű zombis filmekben ne találkozhattunk volna: a keménykedő katonaság, az istent játszó tudósok és a személyi szabadságukban korlátozott civilek hármasát már milliószor láthattuk, elég csak a Romero-féle Day of the Deadre, vagy az első Resident Evilre gondolni, és máris beugrik minden.
Az áldozatból rutinos harcos amazonná kikupálódott főszereplő nő alakja sem jelent meglepetést.
A REC 4 ezek alapján egy teljesen hagyományos zombis film, kivéve azt a momentumot, hogy valamelyik szereplőben egy parazita bujkál.
Ha azonban jobban megnézzük, ez sem igazán újítás, csak egy úgymond „kötelező kellék”.
A második rész óta elvárás a REC-filmek forgatókönyvírói irányába, hogy igyekezzenek a klasszikus zombifilmen túl egyéb horror alműfajt, vagy esetleg más műfajt is beemelni a kánonjukba.
A második rész az ördögűzős filmekbe illő démoni megszállottság motívumát építette be – logikusan – a mitológiájába, a harmadik pedig meglepő módon a kissé bizarr romantikus dráma elemeit hasznosította.
A negyedik etap ennek a követelménynek megfelelve az inváziós horror „kiben van a parazita?” kérdésfelvetését sajátítja el, de sajnos ezt annyira lagymatagon teszi, hogy a kipipáláson túl nem lehet igazán pozitívan értékelni, és pozitívnak nevezni.
Most is kapunk egy nagy adag gore élményt, de a sorozat többi tagjához képest semmi extra vagy különleges élményben nem lesz részünk, kivéve talán a hajómotor zseniális alkalmazását. Erről azonban elmondható, hogy az ötlet maga jobb volt, mint a kivitelezés, igazából nem hiszem, hogy a hajómotor olyan kultikus magasságokba emelkedik majd, mint Ash láncfűrész-keze (Evil Dead), ahol nincs is film anélkül, ugyebár.
És ez itt a legnagyobb gond, kérem tisztelettel!
Az egész film elég unalmas, klisés, és néha borzasztóan izzadságszagú. Látszik, hogy nem a zsáner szeretete, a féktelen és nagy tudású alkotói kreativitás, hanem az ezerszer bevált klisék újrahasznosítása, ezzel együtt a sorozat híveinek lenyúlása vonzotta az alkotókat.
Színészeiben, történetében, vizualitásában és zenéjében a mozi a B-kategória középső régióiban foglal helyet, egyáltalán nem alkot olyan nagyon maradandót. Az operatőri munka és a vágások elég bizonytalanok, biztos a found footage érát kívánták megidézni azzal, hogy az akciójelenetek jórészt áttekinthetetlenek, kissé zavarosak, de emiatt pont az lett kiherélve, amivel a hagyományos narratíva nagyot villanthatott volna.
Összességében csalódott vagyok, ettől a névtől azért jóval többet vártam. Az, hogy mindezen sirámaim ellenére közepesre és nem rosszabbra értékeltem a filmet, annak köszönhető, hogy nagyon idegesítő hibák nincsenek benne, valamint a támadó majmok látványa és az utolsó húsz perc azért relatíve kifejezetten hatásosnak mondható, persze csak a B-filmes kereteket figyelembe véve.
Egyebekben ez egy kissé unalmasra és néha szánalmasra sikeredett alkotás.
Nem értem, miért kell valaminek a nimbuszát lerombolni.
De megnéztem, és tényleg láttam már rosszabbat.
És ezt üzenném Jaume Balagueró rendező úrnak!
64 [REC] 4: Apocalipsis (2014)
Ángela Vidal,a rátermett fiatal televíziós riporter 2007-ben egy csapat kommandóssal lépett be az ominózus épületbe, testében a démoni fertőzéssel. Ezt követően egy... több»
Szereplők: Javier Botet, Manuela Velasco, Ferran Terraza, Khaled Kouka, Paco Manzanedo
