A jó, a nagyon jó, a zseniális és a rossz vagy rosszabb filmeket naphosszat lehetne sorolni.
Viszont ehhez ténylegesen hozzátartozik, hogy ezen filmek legtöbbje csak minimális eltéréseket mutat a megnyugtató középszertől.
Nem úgy, mint jelen filmünk.
Ami annyira rossz, hogy már szinte jó, és nagyon tetszik.
Pedig a sztorija is teljesen átlagos.
Brian Murphy (Rob Freeman) mérnökként szolgál egy Nyugat-Afrikában állomásozó amerikai hadtestnél, amikor hihetetlen módon élőhalottak, magyarul zombik árasztanak el mindent.
Az őket menekítő repülő természetesen lezuhan, a balesetet pedig csak ő éli túl.
Miközben a zombik mellett a természettel is küzdve próbál egy másik repülőt találni a hazajutáshoz, véletlenül összeakad a szintén a zombik elől menekülő Daniel Dembele-vel (Prince David Osei), aki kétségbeesetten a fiát keresi. A két egymásra utalt férfi úgy dönt, hogy megpróbálják segíteni egymásnak, hogy egyáltalán túléljék.
Tényleg nem kertelek, ez messze nem egy jó és minőségi darab. A rendezés, a fényképezés, a színészek alakításai leginkább egy SyFy-tévéfilmre emlékeztetnek, és a filmben szereplő igen kevés dialógus sem éppen a legacélosabb.
A forgatókönyv pedig meglehetősen repetitív, sőt valójában az egész mű csak egy végeláthatatlan nagy menekülés a zombik elől. Azonban egyben ez az, ami jó is benne, hiszen nem egy „agyalós” darab.
És érdekes, hogy ez a mű pont azzal képes a nézők előtt hatást elérni, hogy hőseink gyakorlatilag egy percre nem szabadulnak meg az élőhalottaktól, páran mindig ott poroszkálnak a háttérben (ez mondjuk Afrika népsűrűsége mellett talán kissé megmosolyogtató), és könyörtelenül megtámadják azt, aki csak egy percre is megáll.
Főszereplőink katona létükre nem bizonyulnak profi zombiölőnek, talán ez az első hasonló jellegű alkotás, ahol még a képzett gyilkosok sem tudják nagyon szórni a tűpontos fejlövéseket.
Afrikában pedig még zombik elől menekülni is kegyetlenebb, ehhez képest még egy plázában, egy sörözőben, vagy csak egy kocsi csomagtartójába bezárva lenni is maga a kéjutazás zombi apokalipszis idején.
Ez pedig tökéletesen mutat meg egy egészen fojtogató atmoszférát, ennyire esszenciális reménytelenséget ugyanis a zsáneren belül talán még senkinek nem sikerült létrehoznia.
Az általam legjobbnak tartott zsánerfilmek is maximum csak arra voltak képesek, hogy egy nagy adag cinikussággal viszonyuljanak a témához, azonban ez a mű ténylegesen eléri, hogy ne valami menő dolgot értsünk a félelmetes zombi-apokalipszis alatt.
Talán éppen ezért, az amatőr kivitelezést félretéve, alapvető vonásaiban ez akár még minden idők egyik legegyedibb zombi-filmje is lehetne.
Igaz, van egy kis bibi.
A produkció szinte minden elemének amatőrségét tényleg elég nehéz félretenni hirtelen, és magam sem tudtam sokszor eldönteni, azért akarok-e éppen belepörgetni, mert ennyire unalmas, vagy mert ennyire nem bírom elviselni a feszültséget és izgalmakat.
Szóval igazán jó szívvel nem tudom ajánlani senkinek, de ha valaki hajlandó az idejéből kiszakítani egy kicsit azért, hogy lásson egy alkotást, amely a lehető legközelebb jár a téma valóságos és életszagú esszenciájához, annak azért kötelező darab.
Nekem is az, egyértelműen.
A roppanós zöld alma meg nem olyan rossz.
54 The Dead (2010)
Egy amerikai és egy afrikai katona összefog, amikor a fekete kontinensen feltámadnak a holtak, hogy az élők húsát egyék. Brian Murphy ki akar jutni Afrikából, Daniel Dembele pedig,... több»
Szereplők: Rob Freeman, Prince David Oseia, David Dontoh, Ben Crowe, Glenn Salvage
