Kóborló barátomnak ajánlanám!

2023.06.19 23:19 Interfectorem Sabnock Olvasottság: 213x

1

Torture vagy gore?

Ha jön a híres-hírhedt final cut, önmagad eldöntheted, minek ítéled ezt az ausztrál slasher filmet.

A jobbak közé tartozik, egyetlensége, erőszakossága jól „kitapintható, érezhető” a képernyőn.

Persze Ausztrália nem feltétlenül egy slasher-gyártó nagyhatalom, holott a Wolf Creek remekül bizonyította, hogy az egyedi földrajzi és izgalmas környezeti adottságokkal rendelkező kontinens tökéletes terep a szabad gyilkolászáshoz. Na, ezen az állapoton hivatott változtatni aktuális filmem tárgya, ami ugyan nem fogja megváltani a világot, de vérbő és kegyetlen szubzsánerének kifejezetten izgalmas és korrekt példánya.

A The Furies nem árul nekünk zsákbamacskát, az első képkockától az utolsó másodpercig azt nyújtja, amire ennek a műfajnak a szerelmesei vágynak.

Már a felvezetés is pompásan megadja a kellő alaphangot, majd szemtanúi leszünk Kayla (Airlie Dodds) és legjobb barátnője veszekedésének. A csetepaté nem várt fordulatot vesz, melynek folyományaként a lányok egy kietlen erdő közepén ébrednek.

Nem elég a főhősnőnk szeméből csordogáló vér, kiderül, hogy epilepsziás, és elrablói természetesen nem pakolták oda a hölgyike gyógyszerét.

Itt, ezen a ponton jegyezném meg, hogy rendezőnk, Tony D'Aquino tökéletesen ráérzett a hangulatra és a kiszolgáltatottságra, amit a lányok érezhetnek.

Rose (Linda Ngo), Jess (Danielle Horvat) és Maddie (Ebony Vagulans) tökéletesen aládolgoznak a főszereplőnőnknek, Kaylának.

Miután találkozik néhány sorstársával, egyre egyértelműbbé válik, hogy minden erejét össze kell szednie, ha erről a gonosz helyről élve akar hazajutni.

Ugyanis a Szépség felirattal ellátott dobozok mindegyik lakójának van egy Szörnyeteg párja, akik semmilyen éles és kegyetlen kínzóeszköz használatától sem riadnak vissza.

Kayla az epilepsziás rohamainak hatására megjelenő „látomások” alapján próbálja megkeresni barátnőjét, de nem mindegyik gyorsan kötött szövetség váltja be a hozzá fűzött reményeket.

A történet innentől kezdve pusztán csakis a túlélésről szól, miközben lépésről lépesre egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy az elsőre véletlenszerűnek tűnő gyilkosságok egy teljesen őrült logika mentén valamilyen kegyetlen szabályszerűséget mutatnak.

Főhősnőnk így akaratlanul is a verseny részesévé válik, és úgy tűnik, hogy a beteg játékban nem osztanak ezüst- és bronzérmet, itt csakis az első helyezett éli túl.

Szerencsére a The Furies tökéletesen beállított, nyolcvanperces játékideje mentes az üresjáratoktól.

Garry Richards, az operatőr és a zenei felelősök, Kirsten Axelholm és Kenneth Lampl is nagyban hozzájárultak a film sikerességéhez.

Ahogy a bevezetőben említettem, a sztori ugyan nem szolgál túl sok csavarral és meglepetéssel, de pont annyi újdonság és fordulat van benne, hogy ne érezzük a lerágott csont kesernyés ízét a szánkban.

Annak ellenére, hogy igazi B-kategóriás slasher filmmel van dolgunk, technikai szempontból igen nagyszerű munkát végeztek a készítők, főleg a vágások, amit Adrian Rostirolla „követett el”.

Ez különösen igaz a fogcsikorgató gore-rape-torture akciókra, ami az igazi sava-borsa ennek a nagyszabású szubzsánernek.

A szereplők hozzák a részüket, Airlie Dodds remek a „final-brutal-girl” szerepében.

De a kínzók is hozzák a magukét.

BabyFace (Leo Stripp), SkinCrow (Ben Toyer), RotFace and PigFace (Steve Morris) is nagyon eggyé váltak a karaktereikkel.

Kayla viszont kifogástalanul hozza a törékenységet és ártatlanságot, a betegségével megspékelve eleve súlyos hendikeppel indul, de amikor szükséges, rendesen összekapja magát és mozgásba lendül.

Nagy titkot és nagy megfejtést ugyan nem találunk a sorok között, de a The Furies egy kifejezetten korrekt ausztrál horrorfilm, amit meleg szívvel ajánlok a slasher-torture-gore alműfaj nagy-nagy kedvelőinek.

Érdemes megnézni, és ajánlom Kóborló barátomnak, aki szintén nagy horrorfan, de aki a műfaj szerelmese, ki ne hagyja.