Kezelhetjük-e a szörnyeket emberekként?

2023.06.28 13:13 Kóborló Olvasottság: 210x

2

Több évnyi elmaradásaim vannak sorozatok terén (és ezeket nagy valószínűséggel nem belátható időn belül fogom pótolni), mert nem nevezném magamat nagy sorozatfogyasztónak, de azért olykor-olykor belefutok egy-két elképesztő gyöngyszembe, akárcsak jelen esetben, a Sweet Home című koreai produkciónál. Nézzük hát, hogy mit is tartogat eme drágakő a sorozat kedvelőinek!

Először úgy egy éve, egy podcastben hallottam erről a sorozatról, és finoman szólva valami elképesztő módon ajnározták ott eme szériát (talán emiatt is maradt meg az emlékeimben a sorozat címe). Majd jó pár hónappal később többször is belefutottam a Sweet Home első évadának a dicséretébe, ráadásul több filmes oldalon is, és ekkor határoztam el, hogy jómagam is teszek egy próbát vele.

Kapcsolatom a sorozattal finoman szólva sem indult zökkenőmentesen. Ugyanis, ha nagy ritkán sorozatok nézésére adom a fejemet, akkor van egy amolyan íratlan szabályom velük kapcsolatban, méghozzá az, hogy már az első évad első részével (de legrosszabb esetben a második része után) valamilyen szinten magába kell szippantson a története vagy a kivitelezése, mert ha ez idő alatt nem tud megfogni valami benne, akkor nagy valószínűséggel a további részei sem fognak elvarázsolni. Mármost jelen sorozatunk pont úgy kezdte az útját nálam, hogy egyáltalán nem éreztem az első két része után azt a fajta elhivatottságot, hogy nekem ezt feltétlenül folytatnom kellene, emiatt pedig úgymond parkolópályára került nálam a Sweet Home. Viszont, ahogy teltek a hetek, egyre többször kaptam magamat azon, hogy az emlékeim vissza-vissza kalandoztam az első két részben látottakhoz, és emiatt végül újra nekiálltam, így utólag pedig be kell lássam, hogy ezt nagyon jól is tettem, ugyanis az első évad megtekintése után egyből landolt is a kedvenc sorozataim közt a Sweet Home.

Sok barátomtól halottam már azt, hogy nem a szívük csücske az ázsiai filmgyártás, mert általában kevésbé tudnak azonosulni a színészi alakításokkal. Jó pár évvel ezelőtt talán még én is ezt mondtam volna egy sorozat esetében, de mára már ki merem jelenteni, hogy a drámai kivitelezéseket sok esetben sokkal jobban tudja egy ázsiai film vagy sorozat átadni nekem, mint a legtöbb, Hollywoodból származó alkotás. Ez volt a helyzet ennél a sorozatnál is, mert ennyire profi színészi alakításokat valóban ritkán látni. Ráadásul mindehhez párosul még az a nem elhanyagolható tény is, hogy szintén profi módon lettek megteremtve a különböző karakterek is a sorozathoz, ugyanis olyan mély tartalmakkal lettek felruházva, amik miatt egyértelműen magával tudják majd ragadni a nézők figyelmét. Mindez persze még nem lenne elegendő ahhoz, hogy egy zseniális sorozatként tekintsek majd vissza a Sweet Home-ra, mert ehhez mindenképp szükséges még az is, hogy a története is legalább annyira legyen tökéletes, mint a már fentebb említett karakterek. Szóval térjünk át pár mondat erejéig a sorozat történetére.

Úgy érzem, hogy a sorozat történetében bőven benne van az a lehetőség, hogy kezdetben megtévessze a nézőjét, mert az első-két rész után csupán egy soron következő, „itt a világvége” típusú sorozatként tekintünk majd rá, annyi különbséggel, hogy hagy majd maga után némi furcsa utóízt mindennek a kivitelezése. Apropó, kivitelezés. Ahogy olvastam, a sorozat legtöbb nézőjének talán ezzel volt a legnagyobb gondja, mert való igaz, hogy nem a legtökéletesebben kivitelezett CGI-t láthatjuk minden esetben, de nálam mindez azért nem akasztotta meg a szórakozásomat, és a pontozásba sem szól végül bele, mert oly kreativitást alkalmaztak végül itt, hogy még ezt is inkább dicsérném, minthogy negatívumaként felrónám. Na de térjünk vissza a történetre. Tehát hibát követ el az a néző, aki meggondolatlanul elkönyveli egy csupán újabb világvége szériának, mert ez annál sokkal, de sokkal többet tartalmaz. Morális kérdések és magvas gondolatok egész tárházával fog találkozni itt a néző, amik azután is még jó ideig velünk maradnak, miután az első évad utolsó részét befejeztük. Egyszóval a története számomra szinte száz százalék.

Egy sorozatnál (akárcsak egy filmeknél) igencsak fontos tényező a jó és érdekfeszítő cselekménymenet. Nos, e téren sem szenvedhetünk majd hiányt az első évadja alatt, mert a legtöbb esetben, hiába 45-55 percesek az epizódok, már egyből folytatni akarjuk a következő résszel/részekkel. Végszóként pedig még egy apróság, ami igencsak fontos lehet sokak számára: a sorozathoz elképesztő minőségű soundtracket állítottak össze, ami önmagában is kellőképpen szórakoztató tud lenni, teli akció és drámai töltéssel.

A Sweet Home első évada elképesztő magasra helyezte azt a fajta képzeletbéli lécet a második évadának, de nem gondolnám így előjáróban, hogy nem lesz képes azt megugrani. Összegezve egy erősen ajánlott, kivételes erősségű sorozat lett a Sweet Home első évada, aminek egyértelműen ott a helye, a kedvenceim közt.