Világvadászok

2023.09.01 08:47 fankbringa Olvasottság: 199x

0

A térség kellemes csalódás volt és kellemetlen is egyben. Az egész atmoszféra beszippant, mint egy varázsvilág, de meghagyja azokat a kellemetlen időhúzásokat, amik egy sorozatban kötelezők.

Az alapfeltevés, hogy az emberiség már kolonizált bolygókat, nem újdonság, annyiban emelkedik ki az átlag filmek közül, hogy nincsenek hiper-hajtóművek és egyéb csodakütyük a luxus élethez. Van viszont fizika és hihetően felépített világ. A kolonizálás kapcsán mikorról és hogyanról itt sem esik szó, pedig ennyi fémet és egyéb cuccot szétszórni az űrben nem kis munka. Ha ezeket a kínos kérdéseket nem feszegetjük és elfogadjuk, hogy belecsöppenünk pár szerencsevadász mindennapi, de történelmi jelentőségű cselekedetbe, akkor kiélvezhetjük mindazokat a pluszokat, amit a sorozat nyújt.

A színészgárda kellemes csalódás volt. Az átlagosnál sokkal több a kiemelkedő alakítás a szokásos lötyögés mellett. Steven Strait hol meggyőző, hol nem. Elég vegyes az élmény. Cas Anvar és Dominique Tipper viszont hibátlan alakítást nyújt. Wes Chatham az egyik kedvencem. A visszafogott jófiú, aki bármikor tud rosszalkodni. Cara Gee például kifejezetten csalódás volt. Shohreh Aghdashloo kiválóan hozza az erős nőt és a lelkizést. Egy alapvetően jól összeválogatott csapatot kapunk, ami fontos, ha már ennyi részen keresztül együtt leszünk velük.

A sorozat hozza a kötelező lelkizős részt, ami engem mindig kiborít, mert megállítja a történetet, a film lendületét, és epizódtól függően elviszi a játékidő 5-50%-át. A legtöbb sorozatban ezt tapasztalom, ezért nem kedvelem a műfajt. Ez még nem volt elég, hogy az 5 csillagot elveszítse, mert a többi elem ellensúlyozza, de nem esett jól. Vannak pörgősebb epizódok, amit üdítő volt nézni, és voltak rétestészták, amit 10 percben össze lehetne foglalni.

A sorozat legnagyobb erénye, hogy végig megmarad az emberközpontú történetmesélésnél, ami az űr hideg sötétje mellett fenntartja az érdeklődést, és tökéletesen kezeli a filmes elemeket, amitől a következő részbe olyan könnyű átsiklani, mintha vége sem lenne az előző epizódnak. Szépen összerakott űropera.

A valósághű ábrázolás nagyon sok esetben megjelenik a filmben. A forgó mesterséges gravitáció keltette hatások, a súlytalanság állapota, az alacsony és magas G lakosainak anatómiai felépítése egyfajta felüdülés az átlagos sci-fi filmekhez képest. Rengetegbe kerülne mindent tökéletesen ábrázolni, úgyhogy érjük be annyival, amennyit a producerek ki tudtak fizetni. Ez is kimozdít egy pillanatra, hogy rájöjjünk, hol is vagyunk valójában. Lásd Naomi repülése az űrben védőfelszerelés nélkül, vagy a kávékiöntés a bázison.

A legtöbb díszlet hibátlan, lenyűgöző és elgondolkodtató. Olyan, amilyennek egy színvonalas filmben lennie kell. Azt hiszem, kihozták belőle, amit tudtak. Külön dicséret illeti a jelmeztervezőket. Nagyon stílusos és találó öltözeteket kaptak a kulcsfigurák és olyan apróságokra is figyeltek, mint a marsiak hibátlan, makulátlan ruhája és az övezetiek kissé kopottas egyenruhája.

Összességében elmondható, hogy ehhez a sorozathoz kitartás kell. A sci-fi rajongókat elriaszthatja a sok kihagyott lehetőség, pár összecsapott megoldás, az átlagnézőt pedig a távoli rideg űr lélektelen unalmas sötétje. Akit nem kap el az első 4 rész hangulata, az hiába reméli a sokadik évadtól, hogy majd magára talál a sorozat, mert nem fog. Itt nincsenek laza vicces figurák, csak fegyelmezett űrhajósok. Ez egy sajátosság, de ettől még szerethető.