Érdekes, hogy a romantikus filmeket a nők nézik, pedig a férfiaknak kellene, mert honnan is ismernék meg a női lelket, ha nem az ilyen filmekből? (Persze, ne ezzel kezdjünk!)

2023.09.06 13:53 Juki-onna Olvasottság: <100x

1

A történet ismerős. Mindenkinek ismerős, hiszen láttuk már százszor, csak más szereplőkkel. Az eleje szomorú, a közepe közepes, a vége happy. Semmi kiemelkedő nincs benne, talán a rengeteg SMS-t leszámítva.

Egy gyászoló fiatal nő, Mira Ray (Prijanka Csopra), aki elzárkózik a külvilágtól, miután meghal a szerelme, szerelmes SMS-eket küld a halott szerelme telefonjára. Nem is sejti, hogy a telefonszámot már kiadták másnak, így egy idegen kapja non-stop az üzeneteket. Mira testvére, Suzy Ray (Sofia Barclay) unszolására Mira belemegy egy internetes társkereső oldalról helyesnek vélt férfival egy randevúba. A nagy randevú, két év visszavonulás után, egy bárban, ami rosszul sikerül.

(Bevallom, ott Mirától elhangzik két kérdés. Nem tudom, hogy jól hallottam-e, visszajátszani nem akartam, de ha nekem egy idegen ilyen kérdéseket tenne fel az első randin, fizetek, és elmegyek.) Közben megjelenik ugyanebben a bárban a szét SMS-ezett férfi, Rob Burns (Sam Heughan) is, aki „látnoki képességeit” használva ráérez rögtön, és meg tudja mondani a vendégek közül, hogy ki írja neki az üzeneteket. Kezdődik a félreértések végjátéka, az ajtócsapkodások, sértődések, szakítások, hazugságok. Céline Dion is szerepet kapott a filmben mint énekesnő. Nagyon bájos. A főszereplők kémiája nem igazán működik, és nem láttam egy igazán forró csókot sem. A színészi játékuk is csak közepes. A film alatt el sem mosolyodtam, mert nem volt min, vagy csak már nem emlékszem rá, annyira mély nyomott hagyott bennem a történet. Nem volt felemelő a film, nem lettem boldog utána. Sofie Cramer regénye alapján készült a film. A könyvet nem olvastam, és nem is fogom. A forgatókönyvírók nem remekeltek, a rendezés (Jim Strouse) sem volt kiemelkedő, igaz, ez még csak a második filmje, a film zenéjére meg már nem is emlékszem. (Tudom, nehéz betölteni az űrt, ha meghal egy szerettünk, de az meg nem a komédia műfajába tartozik.) Egyszer nézhetős darab, szerintem.