2023.09.30 02:55 tmotm Olvasottság: <100x
0

A legigazabb mester egyik alaműve?

Akciófilmes körökben 2 elfogadott mester van. Az igazi mester, azaz Chuck Norris és a sima mester, azaz Steven Seagal. Ami közös kettejükben, hogy mindketten főleg küzdősporttal operálnak. Chuck általában körbepörgő rúgással és keményen nézéssel oldja fel a konfliktust, míg Seagal a buciraverést és a „képes vagyok minden filmemben ugyanúgy nézni” technikát alkalmazza, de alapjában véve egyikük sem intézi el a gonoszokat, hacsak van más mód.

Oké, most abba ne menjünk bele, hogy Chuck körbepörgő rúgásai után hány statisztát keresnek még a mai napig, a lényeg, hogy általában nem öl, és ezzel együtt egyikük sem moralizál úgy igazán. Ezt általában egy nézéssel letudják. És akkor itt van Charles Bronson, aki nem igazán verekszik, ő inkább lő és robbant. Viszont ő moralizál is.

Jelen esetben, hogy utálja a kisebbségeket, de legfőképp a '80-as években, Amerikában oly' divatos japángyűlölettel fraternizál, miután egy picit alányúlnak a lányának. Most ne menjünk bele a spoilerbe, a lényeg, hogy ebben a filmben legalább annyi dráma és gondolatébresztő monológ van, mint felrobbanó badguy és Charles szeret elég sokat moralizálni, hogy biztos jól csinálja-e a dolgokat. Olyan érzése van az embernek, mintha két adag erőszak között próbálnának kicsit rávilágítani, hogy nem minden csak fekete és fehér. Ami valahogy nagyon furcsán hat egy Chuck Norris-maraton után, ahol ehhez képest valójában nagyon egysíkú volt a történet.

A lényeg, hogy ajánlom mindenkinek, aki kicsit többre is vágyik, minthogy egy film csak annyiból áll, hogy a rosszfiúkat megverik, mint szódás a lovát.

akció | dráma | krimi | thriller

Los Angeles legsötétebb sarkában iszonyatos dolgok történnek. A lányokat futtató hírhedt Duke tizenéves lányokat rabol el, és prostitúcióra kényszeríti őket. Egy alkalommal... több»

0