Mike Flanagan több filmet és sorozatot írt/rendezett a misztikus horror műfajában. "Az Usher-ház vége" is ezek közé tartozik. Mivel horrorjai nem öncélúak, eszközeit alárendeli a közvetíteni kívánt üzenetnek, így változó, hogy a végeredmény mennyire szolgálja ki a műfaj rajongóit.
Amíg például "A Hill-ház szelleme" valódi rémálom, a végzetes fenyegető erő kivédhetetlen, addig "A Bly udvarház szelleme" inkább szentimentális, ahol a gonoszt az emberi természet, szeretet és gyűlölet teremti. A "Mise éjfélkor" ütősen horrorisztikus, de a filozófikus, egzisztencialista monológok higítják. Ott még erőltetettnek, ritmustalannak éreztem ezt a megoldást, a történetmondás gyengéjének. "Az Usher-ház bukásá"-ban viszont már sikerült összehangolni a történéseket a monológokkal, amik tömörebbek, szarkasztikusak, és élvezetesek.
Flanagan nagyszerűen tudja a klasszikus, poros rémmeséket modernizálni, és mondanivalójának szolgálatába állítani, anélkül, hogy kellemesen ódon hangulatuk veszítene erejéből. Jelen esetben a nyugati típusú hatalmi berendezkedés a témája. Főszerepben egy gyógyszergyártó birodalmat birtokló család, gyakorlatilag minden erkölcsi norma híján. Az alapító testvérpár és a hat gyerek a romlottság különböző, de előrehaladott fokain állnak, arrogáns és önző karakterek. A gyógyszeripar, a számítástechnika, a szépségipar, a média-marketing és a szexipar képviselői, egyben megtestesülései. Kegyetlen és szellemes cinizmussal mutatják be magukat, mint a világ förtelmeit. Láthatóan a színészek is élvezték a kitárulkozó, arcpirító szerepeket. Nem mondanám, hogy új dolgokat tudunk meg a hatalom természetéről, vagy modern világunk működéséről, de nagyon találó és összegző a film, miközben kifejezetten szórakoztató is. Amíg a hatalommal bírókról lerántják a leplet, a kisember sem érezheti kívülállónak magát, szánalmas szerepe a nagy egészben lesajnáló gúnyt fakaszt.
Biblikus módon a szabad akarat, a választás dönti el, ki rossz és ki jó. A halál senkit sem kímél, de döntéseik hatása túléli őket. Tanmese ez, korszerűsített témákkal és régi tanulságokkal, de eltekintve az erős üzenettől, rémmesének is tökéletesen megállja a helyét. Az viszont láthatóan nem célja a filmnek, hogy kemény horror legyen. A záró jelenetnél Poe mellé kicsit még Dickens is beugrott nekem, a romantika tagadhatatlanul jelen van.
Az egyes részek E. A. Poe novelláinak címét viselik. Lazán, de következetesen használják a nagy előd témáit, ügyesen belegyúrva az Usher-ház sztorijába. Az első és utolsó rész pedig a jól ismert "A holló" című költeményhez kapcsolódik, erősítve a keretes szerkezetet. A keret jelen esetben az igazságért egész életében küzdő ügyész, és a gonosszal lepaktáló Usher beszélgetése. A sorozat felépítése a forráshoz méltóan klasszikus és irodalmi. Megvalósításában pedig hiba nélküli és gördülékeny, minden jelenete és szereplője a helyén van.
A színészgárda magja ismét meghálálta a rendező filmeken átívelő ragaszkodását. Tehetségük külön-külön is ragyogó, de összeszokott játékuk egységesíti az élményt. Mark Hamillt nagyon jó látni, mint új tagot a csapatban. Szikár egyszerűséggel alakítja a félelmetes ügyvédet, akit még az ördög sem tud (szó szerint) sarokba szorítani.
Mike Flanagan filmjei, mint mindenkié, változó minőségűek, de most újra sikerült egy hibátlan gyöngyszemet felhoznia.
75 Az Usher-ház bukása (2023)
Mike Flanagan univerzuma egyre bővül, ezúttal Edgar Allan Poe 1839-ben megjelent, The Fall of the House of Usher című novelláját dolgozza fel a legújabb sorozatában. A horrordráma... több»
Szereplők: Mark Hamill, Carla Gugino, Mary McDonnell, Bruce Greenwood, Kate Siegel
