Elemésztő reakció

2023.12.03 16:09 Tonyka Olvasottság: 1102x

4

Több napot vártam, hogy leülepedjen, és összeszedjem a gondolataim. Nolan megítélése részemről elég hullámzó. Van egy olyan oldala, amit kedvelek, és van az, amit nem, mert nem értem, illetve értem, vagy csak vélem, hogy értem. TDK egyértelmű kedvenc, ízig-vérig popcornmozi, jól érthető, mondhatni könnyű anyag.

Aztán a Csillagok között, ami még átjött, bár ez már nehezebben emészthető. Két nagy csalódás a Tenet és a Dunkirk. Az egyiknél talán maga még Nolan sem érti. Jobbára sztem rábízta a közönségre, gondoljon mindenki, amit akar.

Ez is egyfajta varázslat. Az Eredetet szintén nem kedvencem. Ami megdöbbentő, hisz sokak kedvence. No de az említett utóbbi alkotások csalódást okoztak, így nem igazán bíztam jelen alkotásban. Kicsit talán az vigasztalt, hogy életrajzi filmet talán nem bonyolít agyon. Kérdés az volt, hogy lesz-e annyira erős a történet, hogy elvigyen egy ilyen hosszú játékidőt a hátán. A lényeg, hogy egyáltalán nem gerjedtem rá, bár a PR azért elért. Tetszett, hogy kerüli a CGI-t, törekedve a realisztikus ábrázolásra. Háromfelé osztanám a játékidőt. Az első negyed annyira nem fogott meg. Kicsit azt éreztem, hogy valaminek a közepébe cseppentem. Hirtelen sok szereplő felbukkant, nem értettem az egymáshoz való viszonyukat, szerepüket. Hozzátenném, lehet, ha szinkronnal nézem, akkor talán jobban átjön. Így kapkodtam a fejem, jött-ment mindenki, közben utazgattunk össze-vissza kontinensek közt. Azért nem is lenne Nolan, ha időrendiségben jól követhető lenne. Néha ugrunk ide-oda, egy-egy esemény hatására. Mindenesetre jól mutatja be a tudósok, „zsenik” fura világát egy normál embernek. Cillian Murphy játékán jól érezhető, hogy ez az, ez most az ő tehetségének nagy pillanata. Panaszunk nem lehet rá, zseniálisan hozza a rábízott karaktert. A többiekre sem lehet panasz, de a képzeletbeli pálmát ő viszi. Emily Blunt játéka volt talán laposabb picit, bár nem is volt komolyabb szerepe. Los Alamos felépítésétől kezdve elkezdett behúzni a cselekmény. Nolan zseniálisan tudja kezelni a filmes eszközöket. Legyen ez operatőri, hanghatások vagy zenei összetevők. Nagyon össze tudja hangolni ezeket. Olyan érzelmi töltéseket tud sugározni az irányunkba, hogy nincs mese, a hatása alá kerülünk. A kísérleti robbantás kétségei, izgalmai, feszültsége szinte tapintható. Érezzük, látjuk az emberiség egyik legjelentősebb, legpusztítóbb fegyverének a megszületését. Érezzük a tét súlyát. A főszereplő személyisége szintén nem egyszerű. Sem a magánélete, sem a munkája. Kétségei, tépelődése jól látható, mégis teszi a dolgát. Bepillantást nyerünk a politikai csatározásba, világnézetekbe. Érdekes volt látni Amerika szívében a kézzelfogható kommunizmust. Ahogy a tudományos társadalom fontossága is érdekes a mindenkori politika érdekek kiszolgálásának tükrében. Nem kérdés, egy személyes drámát láthatunk, benne felemelkedéssel, majd bukással. Sokadjára rájövünk, hogy a politika valójában igazi pöcegödör, amiben bármilyen magasra is jutsz, hamar elföldelnek, ha úgy tartja kedvük. Összességében lekötött végig, nagyon rendben volt a hang, a látvány. Kosztümök, korhűség megjelenítése csillagos ötös, ahogyan a szereplő válogatás is jól sikerült. Nem mondom, hogy évente megnézem majd, de 5-6 évente előkerülhet újra. Tisztességes iparosmunka, ami ma már nagy szónak számít. A közönségsiker mutatja, hogy szükség van hasonló filmekre, van még remény a filmiparban. Csak kellenek hozzá igazi rendezők, akiknek van szava a szakmában, és nem csak bérmunkásai a stúdióknak.