A film úgy emelkedik ki Hollywood látványos tűzijátékának árnyékából, mint a madár a folyómederből. Vonzza a tekintetet és elviszi egy olyan útra, amire nehéz magunktól rátévedni, de mégis ismerős valahonnan.
Végre egy nézhető magyar film. Mondhatni hiánypótló. Olyanokkal kell versenyeznie a nézőkért, mint a Semmelweis. Ez nem egy monumentális alkotás, hanem a karakterekre épít. Elröpít minket a szocialista világ árnyoldalára, ahonnan nincs kitörés. Teszi ezt úgy, hogy amit látunk, bármikor megtörténhet, akár holnap is. A néző hintázik a két érzés közt, hogy ez velem nem történhet meg és hogy ez az öregedéssel együtt járó sors. Végig a libikókán egyensúlyozunk és megpróbálunk nem leesni, mert félünk a fájdalomtól.
Aki nem rajzolt szép díszletek közt valódi érzéseket bemutató filmre vágyik, az ne is habozzon megnézni a filmet, mert nem fog csalódni. Pont annyi tartalom van benne, amitől életszerű lesz, de mégsem harsány. Szépen egyensúlyozik a határokon belül, végig megmarad az ösvényen, nem hagyja, hogy a néző komfort érzete csökkenjen.
Kertész Zsanett szépen megfogalmazta a nyugdíjas ember lázadását, aki szentül hiszi, hogy ő még nem olyan öreg és visszatérhet a múltjához. Bemutatja, hogy hogyan ismerjük fel a határainkat és hogyan lázadunk az elkerülhetetlen ellen. Kiváló munkát végzett a karakterekkel. Az egyetlen hiányérzetem akkor volt, mikor már számomra kellemetlen számban jöttek az ismétlések. Értem, hogy a lényeg a történetben a megszokás, de szerintem lehetett volna ezt úgy is tálalni, hogy pár jelenetben a nézőpont eltérő, ezáltal sokkal erőteljesebb a képsor, hogy az unalom helyett a vibrálást erősítse.
Hogy a fura beállításokat Hevér Dánielnek, Nagy Marcellnek vagy valaki másnap köszönhetjük, az talán sosem fog kiderülni. Szokás szerint jó sok a közeli felvétel, ez szinte magyar sajátosság, viszont a látószögek, takarások egész egyediek. Sok esetben telitalálat volt, de jópár esetben úgy éreztem, hogy rossz megközelítés. Például mikor Máté beszél Bélával a szobájában, de a kamera csak Bélát mutatja, mintha hallgatóznánk. Miután annyira be akarja húzni a nézőt a cselekménybe a látvány, ez a fajta elszigeteltség ábrázolás nekem nem illett a koncepcióba.
A szereplők kiválóak. Még a statiszták is. Jól teljesítettek a rokonok. Szacsvay László zseniális. Kizlinger Lilla elég egysíkú, de Zoéként ez fontos volt, hogy így legyen. Réti Adrienn jó volt, de nem volt kiváló. Éreztem némi bizonytalanságot. A többiek hozták a kötelezőt. Nem volt senki kiemelkedő, de olyat sem tudok mondani, aki látványosan lerontotta volna a színvonalat.
A film egy kényszerű vándorútra tévedt ember drámája, élet és halál közt, ahogy lenni szokott. Ajánlom mindenkinek, aki szereti a drámát, szereti, amikor egy film végig a talajon van. Zsebkendőre lehet, hogy szükség lesz.
82 Valami madarak (2023)
Béla egy makacs idős férfi, aki magányosan él, és erősen idegenkedik a változásoktól. Amikor fia egy kisebb baleset után idősek otthonába helyezi, Béla úgy érzékeli, mintha... több»
Szereplők: Szacsvay László, Kizlinger Lilla, Andai Kati, Barbinek Péter, Réti Adrienn
