Az utóbbi években egyre inkább műfajt teremt a nagy rendezők munkásságát összegző, korai éveikre visszatekintő, nosztalgikus hangvételű és rendkívül intim memoárfilmek készítése. Quentin Tarantino és a Volt egyszer egy... Hollywood, Paolo Sorrentino és az Isten keze, Kenneth Branagh és a Belfast, Paul Thomas Anderson és a Licorice Pizza vagy éppen Steven Spielberg és A Flabeman család. Ennek a sormintának illusztris darabrja Alfonso Cuarón 10 Oscar-jelölésből 3-at díjra is váltó, 135 perces filmmonstruma, a Roma, mely Cuarón gyökereihez, a Mexikóváros Roma nevű negyedében eltöltött gyermekéveihez tér vissza.
A filmet Cuarón Libo nevű egykori dajkájának ajánlotta, és elmondása szerint zömében megtörtént eseményeket visz képernyőre, melyek saját gyerekkori élményeiből és tapasztalataiból táplálkoznak.
És valóban, a Roma teljes cselekménye mintha csak egy emlékfüzér lazán egymásba kapcsolódó darabjaiból, átlagos életképek fel-felbukkanó emlékfoszlányaiból állna.
A történet középpontjában egy jódmódú mexikói család és a náluk dolgozó cselédlány, Cleo életéből kiragadott, nagyjából 1 éves időszak áll. Ez az időszak zömében szürke hétköznapokból áll: Cleo ellátja a feladatait a ház körül, újra és újra felmossa az udvart a család kutyája, Borras után, mosogat, tereget, felügyeli a 4 virgonc gyereket, akiknek az önfeledt játék teszi ki a napjaik nagy részét, és észrevétlenül kötődnek Cleóhoz. A férj, Antonio orvos, akit a munkája folyton Québecbe szólít. A feleség, Sofía élvezi a kényelmes életet.
Ugyanazon tevékenységeket bemutató jelenetek többször is leperegnek, mintha tényleg egy család átlagos mindennapjait látnánk (pl. a szűk kapun a széles autóval való beállás manővere, vagy a már említett udvar felmosás).
Bőven az első ráérős félóra után következik be az első történés: kiderül, hogy Cleo egy Fermín nevű fiúval randizik, aki egyébként egy félmilitáns szervezet tagja (az egyik emlékezetes jelenet, mikor Fermín teljesen meztelenül mutat néhány harcművészeti gyakorlatot Cleónak, illetve mikor Zovek professzor csoportos edzést tart a csoport tagjainak).
Cleo hamarosan teherbe esik, ám mikor ezt elmondja Fermínnek, a fiú nyomtalanul felszívódik.
Cleo csöndes beletörődéssel viseli a helyzetet, és folytatja monoton mindennapjait.
Közben Sofía férjének „üzleti útja” egyre inkább elhúzódik, majd kiderül: a férfinak szeretője van, és nem szándékozik hazatérni családjához. Sofía Cleóhoz hasonlóan lemondó nyugalommal fogadja a hírt, és megpróbálja eltitkolni gyerekei elől.
A két elhagyott és becsapott nő egymást vigasztalja a nehéz helyzetben, és Cleo egyre inkább családtaggá válik.
Egy alkalommal az 1971-es diákmészárlás kellős közepébe csöppenünk, amikor a Halcones félkatonai szervezet az utcán demonstráló diákokra támadt. Cleo a Halcones emberei között látja viszont gyermeke apját, Fermínt, amint éppen megöl egy fiatal diákot. Később láthatunk egy mellbevágóan realisztikus jelenetet Cleo babájának tragikus világrajöveteléről, melyben valódi orvosok működtek közre.
Aztán egy illusztris rokonság szilveszteri mulatozását láthatjuk, ami egy erdőtűz megfékezésének feszült pillanataiba csap át. Végül pedig egy békés tengerparti fürdőzés megy át torokszorító életmentésbe, ahol az úszni nem is tudó Cleo rohan a hullámok közé, hogy megmentse Sofía két gyerekét.
A fő üzenet, Cleo és Sofía szembenézése az őket elárulással és a továbblépésük lassú, apró nüanszokból felépített folyamat.
A film szerves része a látványvilága, ami ugyancsak meglehetősen személyesre sikeredett (a forgatókönyvírói, rendezői és produceri feladatok mellett Alfonso Cuarón az operatőri és vágói szerepet is magára vállalta). A fekete-fehér képminőségnek is mély és szimbolikus jelentése van: Cuarón szerint mikor visszaemlékezünk valamire, nehezen tudjuk felidézni a színeket, mindent fakóbban látunk (milyen igaz!).
A lassan folydogáló, ám nagyon szép történettel egyenrangú szerepet kap a film veretes, művészi igényességű képi világa. Ennél ékesebb és profibb operatőri munkával rég találkozhatunk, és minden képkockán meg is látszik, hogy Cuarón bizony szívét-lelkét beleadta ebbe a projektbe.
A Roma tehát leginkább egy emlékcsokor, amely bővelkedik a nosztalgikus hangulatban és a sorok közé rejtett szimbólumokban, jelképekben. Ízig-vérig eleven korszellem és dinamikus családtörténet, minden képkockáján látszik, hogy ezt és így csakis olyasvalaki tudhatja elmesélni, aki valóban átélte.
75 Roma (2018)
A film egy középosztálybeli mexikói család mindennapjait követi nyomon egy éven keresztül, a hetvenes években. több»
Szereplők: Yalitza Aparicio, Marina de Tavira, Marco Graf, Daniela Demesa, Carlos Peralta
