2024.01.30 18:26 Artemisia Olvasottság: <100x
1

Vietnám szellemei

Spike Lee többször is állította már filmjei középpontjába az afroamerikai történelmet és identitást, többek között olyan művekkel, mint a Malcolm X vagy a Csuklyások. 2020-ban ismét a hozzá legközelebb álló témához nyúlt, és ezúttal a vietnámi háborút mutatja be egy olyan szemszögből, amelyből eddig csak ritkán láttuk: az amerikai hadsereg színeiben harcoló afroamerikai katonák szemszögéből.

Hogy a Vietnámban harcoló afroamerikaiak helyzete mennyire volt ellentmondásos, azt jól példázzák Muhammad Ali (a film elejére is bevágott) gondolatai, amit a vietnámiakról mondott: „Miért lőném le őket? Ők sosem neveztek niggernek, nem lincseltek meg, nem uszítottak rám kutyákat, nem fosztottak meg a nemzetiségemtől...” Az anyaországban ellenben a múlt szádban még nagyon is gyakoriak voltak a feketéket ért hasonló atrocitások, sőt, a film bemutatásának évében, 2020-ban éppen tetőpontjára hágott a Black Lives Matter mozgalom, George Floyd halála kapcsán.

Vietnám szellemei

Érthető tehát, hogy miért nem volt könnyű ezeknek az embereknek egy olyan hazáért harcolni és elesni, amely őket lekezelte és elnyomta.

Spike filmje 4 fekete vietnámi veterán történetét követi nyomon, akik évtizedekkel a szörnyűségek után, napjainkban térnek vissza Vietnámba, hogy megkeressék a harcokban elesett szakaszvezetőjük – az 5. bajtárs – földi maradványait, na meg egy láda aranyat.

A találkozás és a vietnámi dzsungelbe való visszatérés pedig felszínre hozza a régi emlékeket, a régi sérelmeket és a még ma is élő traumákat és kollektív sebeket.

„A háború sosem ér véget az érintetteknek” – hangzik el többször a film során, és Spike Lee nagyon hatásos módon mutatja be, hogy mennyire is igaz ez. A helyiek barátságosan, amolyan egyszerű turistaként fogadják a veteránokat, akik szintén próbálják élvezni az egzotikus ország szépségeit. Azonban a legkisebb feszültség is hatalmas konfliktusokat és évtizedek óta elnyomott, kollektív sérelmeket hoz felszínre: vietnámiak és amerikaik kölcsönösen háborús bűnöst, barátaik és szeretteik lehetséges gyilkosait látják egymásban. A veteránok önváddal, a túlélők bűntudatával, a társadalomba való visszatérés nehézségeivel és saját démonaikkal egyaránt küzdenek. Közülük legemlékezetesebb Paul (Delroy Lindo), a leginkább traumatizált, poszttraumás stresszel küzdő férfi, aki a legközelebb állt a harctéren elesett „Raham” Normhoz (Chadwick Boseman rövid, ám kulcsfontosságú szerepe). Norm nemcsak katonai, de szellemi vezető is volt bajtársai számára („Ő volt a mi Martin Luther Kingünk és Malcolm X-ünk” – mondják róla a többiek).

Sőt, az egyik nagyon erős jelenetben azt a megrázó tényt is kézzelfoghatóvá teszi, hogy Vietnám-szerte a háborúban felrobbant lövedékek és aknák rejtőznek, amik 1975 óta 42 ezer ember életét követelték, ami döbbenet szám!

Megjelenik a világpolitika mai arculata, mely sok változáson esett át '70-es évek óta, de a francia, amerikai és vietnámi szereplők közötti párbeszédek megvilágítják, hogy a nacionalizmus, az elfojtott rasszizmus és a gazdagság hajszolása ugyanúgy jelen vannak.

Bár vannak olyan akciódús szegmensei a filmnek, melyek őrült trash film hangulatát idézik (hasonlították már Tarantino kaotikus stílusához is a film akciójeleneteit, ami igencsak találó), a háború- és rasszizmusellenes mondanivaló átjött. A záróképsorok a feketék mai helyzetéről és a Black Lives Matter mozgalomról pedig keretbe foglalják és egyben alá is húzzák a film teljes üzenetét: a feketék élete igenis számít, sőt minden élet számít!

dráma | háborús | kaland

Eddie (Norm Lewis), Paul (Delroy Lindo), Melvin (Isiah Whitlock, Jr.) és Otis (Clarke Peters) színes bőrű háborús veteránok, aki elhatározzák, hogy visszatérnek életük legnagyobb... több»

1