A The Curse valószínűleg nem mindenkinek való, nem egy szokványos vígjáték, sokkal inkább egy burleszk karakterdráma, ami egyszerre kalauzol el minket egy furcsa páros életébe, és mutatja be a valóságshow-k mögötti világot.
Bár jó pár pillanata az első epizódnak elég vicces, amolyan szekunder szégyenérzet szinten, a készítők nyilvánvalóan tudták, mit csináltak, és a jelenetekben mindig valamilyen feszültség vagy dráma húzódik. Kimagasló az operatőri munka, mely egyszerre meta köntösbe is ülteti a látottakat, mintha egy furcsa reality show-t néznénk a történetben létrejövő reality showról.
Erről szól ugyanis a történet, egy gazdag fehér pár egy sorozatot forgat, hogy egy elmaradott városrészt mutasson be, és lakóinak egy jobb életet biztosítson. Azonban, a mesterkélt mondataik és rendező barátjuk majdhogynem undorító gesztusai mögött érezhetően valami titok rejtőzik, és már sejthető, hogy szereplőinket nem pusztán az altruizmus motiválja.
Az első epizód nyilván nem mond el mindent, de teleobjektívvel felvett, leskelődésnek ható jelenetek, a David Fincher-féle industrial hangeffektek, a 80-as évek filmjeiből vett folyamatos zoom hatás az emberekre és az őket körülvevő szituációk abszurditására mind-mind egy hihetetlen erős atmoszférát kölcsönöz a sorozatnak. Karakterek szinte mindig be vannak zárva, vagy valami által takarva vannak, mintha képtelenek lennének kitörni a valóságukból (jé, mint egy valóságshow!). Ez, meglepően, egy paradicsompalántákra való pisilős jelenetben érződik a legerősebben, mely egyszerre drámai, creepy és humoros.
A látványvilág, a színészkedés és forgatókönyv hihetetlen jól működik együtt, főszereplőink (de leginkább Emma Stone) pedig remekül alakítják a kétszínű karaktereket. Nagyon kíváncsi vagyok, a sorozat merre visz minket ezután, egy ilyen ütős első etapot még bármi követhet.
