Az Enys Men leginkább a Skinamarink, a Men, illetve a The Lighthouse keveréke. Bár szeretem a filozofikusabb, metaforikusabb horrorfilmeket, itt sajnos nagyon keveset kaptam, és úgy éreztem, a rendező kicsit túlságosan is beleszeretett a látványvilágba, és elfelejtett narratívát pakolni az alkotásába.
Valószínűleg valamilyen régi, használt filmet használtak a felvétel egy részéhez, így a vizuál egyedi zajokat, mosódásokat és hibákat tartalmaz. Ezzel egy érdekes, egyszerre 'found footage meg nem is' hatást ad a képi világ, mintha egy emléket néznénk egy nem létező filmről, egy nem valódi sztoriról.
A médium és történet remekül találkozik itt, mert filmünk egy kutatót követ, aki egy kis szigeten egymagában végez mindenféle tevékenységet, és szép lassan az egyedüllét és belső utazás átveszi a narratívát, és már nem tudjuk, egy hallucinációt, valóságot, történelmet vagy képzelgést látunk. Főszereplőnk a sziget korábbi lakóit látja, furcsa növényeket észlel, és saját teste is elváltozik, melyek bár nem kimondottan horrorisztikusak, de kényelmetlen hatást keltettek bennem.
A rendező dialógus nélkül adja át a sztorit, így aztán szinte minden eleme a filmnek a néző fejében állhat csak össze, hisz semmi sincs kifejtve, vagy egy kicsit is megindokolva. Sajnos kimondottan unalmas is a dolog, sokszor ugyanazt a jelenetet látjuk többször, vagy csak azt nézzük, ahogy a kutató fel-alá járkál az üres szigeten. Ezek a képi és hanghatás miatt egész ijesztőek, de csak akkor, ha tényleg együtt tudunk érezni ezzel a karakterrel, és egyszerűen ez nem történt meg velem. Nem igazán értettem a sztorit, vagy miért történnek dolgok, és nem éreztem úgy, hogy ez azért lenne, mert nem figyeltem eléggé, hisz oly kevés dolog történik a filmben. Ez egy hangulatfilm, az világos, és lehet, én álltam máshogy hozzá, de nekem ez kevés volt így.
Egy látványvilág nagyon ritkán tud egy teljes filmet elvinni a hátán, és itt nem kaptam semmi elgondolkodtatót, mint mondjuk a The Lighthouse-ban, amivel élvezhettem volna ezt az utazást. Sajnálatos, mert tényleg csak pár dialógusjelenet, vagy kifejtett háttérsztori segített volna szerintem, és ezek ügyes elszórása a filmben még akár izgalmassá is tudta volna tenni, hisz okot ad, hogy várjunk a következő sztorielemre. Így csak a film végére vártam, ami nem volt kielégítő vagy kimondottan izgalmas.
55 Enys Men (2022)
Egy Cornwall partjainál fekvő lakatlan szigeten, 1973-ban játszódó filmben egy vadonban élő önkéntes napi megfigyelései egy ritka virágról metafizikai utazássá válnak, amely... több»
Szereplők: John Woodvine, Edward Rowe, Mary Woodvine, Morgan Val Baker, Callum Mitchell
