Ebbe az alkotók rengeteg fantáziát fektettek, azt el kell ismerni. Annak ellenére, hogy bizonyos részei kiszámíthatóak. De mégis... sokszor meglepő, hol vicces, és az érzelmi megnyilvánulásokat egy új perspektívában ábrázolja. Kicsit túltolva, de én bírom. :) Nem rossz, ahogy a tizenévesek világát igyekszik reálisan és minél viccesebb oldalairól ábrázolni. Megfelelési kényszer, korai szerelem, barátkozás, szülinapi parti, koncert... Na igen, egy idő után könnyű a szülők, az előző generáció értékeivel és elveivel szembekerülni. Főleg, ha több nemzedék családi hagyományai azok. Ez okozza itt a konfliktust, és bevezeti a dolgok misztikus oldalát. Ebben az hozta a fordulatot, hogy a szellemvilágban találkozott édesanyja fiatal énjével, aki ott rájött, hogy nem jó neki az, ha másoknak akar megfelelni. És ez egyike a sok fontos tanulságnak ebből: ha elnyomjuk az igazi énünket, és másoknak akarunk megfelelni, akkor azzal rém sokat ártunk magunknak, és idővel másoknak is. Ez persze nem jelenti azt, hogy akár káros dolgokat is megengedhetünk, meg hagyománymegtagadást, én legalábbis például még csak nem is gondolkodnék azon, hogy kihagyjak egy fontos eseményt egyetlen koncert miatt... Amikor 13 voltam, úgy kábé kilenc éve, akkor nem voltam túl partizós, de különben volt, amikor jól elvoltunk, olykor meg visszafogottabb voltam régebben...
A film látványvilága helyén van, a tempója sokszor hirtelen sebességbe kapcsol, ami élvezetes is, de egy idő után kicsit fárasztó. Egyébként... tök aranyos a vörös panda, de azért nem Godzilla méretben. Szóval, kipróbálnám szívesen három napig, hogy milyen. :)
10/8,3.
