Hayao Miyazaki az anime legnagyobb élő mestere, akit nem véletlenül neveznek a „japán Walt Disney”-nek. Immár több mint 5 évtizedet felölelő munkásságával olyan legendás rajzfilmeket ajándékozott a világnak, mint a Nauszika - A szél harcosai, a Laputa - Az égi palota, a Totoro - A varázserdő titka, A vadon hercegnője, a Chihiro Szellemországban vagy épp a 2013-ban Miyazaki utolsó, visszavonuló munkájaként beharangozott Szél támad.
Művei mindig a szívig hatolnak, hiszen mind-mind emberi történetek: az emberi-, különösen a gyermeki lélek egy-egy zugát térképezik fel. Elvontan, sajátosan, gazdag szimbolikával kísérve, de felismerhető, értékes tanulságokkal átszőve.
A Miyazaki és társai által 1985-ben megalapított Studio Ghibli közel 40 éve fáradhatatlanul ontja magából a szebbnél szebb, kivétel nélkül kézzel rajzolt animéket (egyfajta keleti Pixarként), melyek felnőttek és gyerek számára egyaránt tanulságosak, hiszen rólunk szólnak: az életről mesélnek, és az életre tanítanak.
Nincs ez másképp Hayao Miyazaki visszatérő művével, A fiú és a szürke gémmel sem (mely talán valóban Miyazaki leköszönője, hattyúdala lesz).
Szívszorító, könnyfakasztó történet ez egy kisfiú tragédiájáról, akinek a II. világháború borzalmaival és szeretett édesanyjának elvesztésével egyaránt szembe kell néznie. Mahito élete mindössze 12 évesen összeomlik, és innen kell valahogyan talpra állnia.
Édesanyja halála után alig egy évvel Mahito apja feleségül veszi annak húgát, vagyis Mahitónak tulajdon nagynénjét kell elfogadnia édesanyja helyében, ráadásul kiszakad addigi környezetéből is, hiszen Tokióból egy vidéki birtokra költöznek.
Mahito teljesen kívül kerül a komfortzónáján, mardossa anyja hiánya, és az elvesztése miatti fájdalom, düh és zavarodottság. Nem tud mit kezdeni az új helyzettel, nagynénje új szerepével, az új lakókörnyezettel, a birtok különös cselédjeivel, ráadásul az új iskolában is beilleszkedési problémákkal küzd: társai gúnyolják és bántalmazzák. A zavarodott, rezignálttá vált fiú egy súlyos kővel töri be a saját fejét, csakhogy egy ideig ne kelljen iskolába járnia... Figyelmét csupán a birtok szélén álló, különös torony tereli el, melyet még dédapja épített, és amitől a cselédek óva intik. Ám miután egyszer belépett a toronyba, különös dolgok történnek vele: egy szürke gém kezdi látogatni, és beszél is hozzá.
A gém a toronyba csalja őt egy képtelen ígérettel, mely mégis megdobogtatja a szívét: azt ígéri a fiúnak, hogy viszontláthatja édesanyját! Mahito tudja, hogy ez lehetetlen, hiszen jelen volt, mikor az anyja meghalt: a kórházat, ahol dolgozott, bombatalálat érte, és minden ízzé-porrá égett... Ennek ellenére követi a szürke gémet, hiszen a lehetőségnek még az illúziója is szédítően csodálatos.
A torony valójában átjáró egy másik világba. Egy szürreális, varázslattal, misztikummal és különös lényekkel teli birodalomba, mely egy mesés, groteszk és hihetetlen utazásra invitálja Mahitót: félig ember, félig állat hibridek, emberölő pelikánok, zsarnok papagájok, meg nem született lelkek, szellemek, szigetek, amiket építőkockákból kell újjáépíteni háromnaponta, egy idős alkotó, aki utódot keres, hogy az majd tovább vigye életművét...
Mahito sok-sok kalandot és próbát áll ki, melyek a japán folklórtól és szimbólumrendszertől kezdve több más kultúra szimbólumaiból, mondavilágából és mesekincséből is merítenek.
Az utazás egyben belső út is Mahito számára, akinek közben szembe kell nézni a gyászával, az élet rút oldalával és a világ borzalmaival, melyek elszomorítanak, és megkeserítik az életünket. Meg kell tanulnia együtt élni a fájdalommal, és közben megélni magát az életet, mely néha ugyan összetöri a szívünket, de máskor boldoggá is tud tenni.
Az első lépések ezek a felnőtté válás és az érettség rögös útján, mely veszteségekkel, fájdalmakkal és csalódásokkal van kikövezve, mégis minden percét meg kell élni, és megpróbálni élvezni.
Igen, A fiú és a szürke gém egy keserédes történet, mely életről és halálról, háborúról és veszteségekről, gyászról és szétszakadt, csonka családokról mesél, ugyanakkor szeretetre, elfogadásra, újrakezdésre, talpra állásra és életigenlésre is tanít. Hayao Miyazaki azt üzeni nekünk, hogy bármilyen tragédiát, traumákat és bánatot éltünk is át a múltban, a jelenben próbáljuk megélni és élvezni az életünket. A nyitánnyal a földbe döngölt, a végkicsengéssel azonban felemel és vigasztal.
Érzelmes, mélyen személyes alkotás ez, melyen érezhető Miyazaki személyes érintettsége (hiszen saját gyermekkorából inspirálódott), a páratlan életművet összegző, megkoronázó szándék, egyben a búcsú előszele is. Az pedig, hogy a készítők szíve-lelke benne van, meglátszik a festői szépségű képi világon is. A mintegy 6 évig tartó, gondos munka meghozta gyümölcsét: szemet gyönyörködtető, festményszerű képek, melyeknek minden képkockája csodálatos.
Mindezekkel együtt A fiú és a szürke gém méltó összefoglalása és megkoronázása lett Hayao Miyazaki elismerésre méltó munkásságának. Csak reménykedhetünk, hogy a mester még meg fogja örvendeztetni rajongóit egy újabb csodálatos alkotással, de ha netán valóban ez lenne Miyazaki búcsúajandéka, akkor is méltó helye van a Studio Ghibli és Hayao Miyazaki klasszikusai között.
