Az Anatomy of a Fall egy haláleset felderítéséről szól, de nem egy krimi, és a történet többször kihangsúlyozza, hogy a valóság sosem annyira fontos, mint a valóságról alkotott, szubjektív képünk. Az egész sztori egy kis metaköntösben létezik emiatt, hisz – bár mi is a megoldást, a válaszokat keressük – a film is csak egy szegmensét mutatja a valóságnak. Röviden, ha nem szereted a lezáratlan történeteket, akkor ne nagyon nézd meg ezt a filmet, itt csak érdekes kérdések vannak, katarzis nélkül.
A történet központjában Sandra áll, akinek férjét holtan találják házuk előtt, valahogy az erkélyről odaesett. Mi történt? Baleset? Öngyilkosság? Gyilkosság? Bár a filmet nagyrészt Sandra szemszögéből látjuk, így tudat alatt is szimpatizálunk vele, sosem teljesen biztos, mi okozhatta a halálesetet. Hogyan kezeli Sandra a helyzetet, hogyan kezeli a vak kisfia? Sandra férjét sohasem látjuk, mindig csak mások visszaemlékezésében bukkan fel. A történet nagyon hajaz a Gone Girlre, egy komplikált családi dráma ez, jó válaszok nélkül.
Sokat foglalkozunk a látással és a meglátással. A film nagy része nem egy nyomozást láttat, szinte végig a bírósági kivizsgálást figyeljük, ahogy az állam képviselője és Sandra, valamint ügyvédje vitatkoznak olyan eseményekről, amiket kontextus nélkül nagyon nehéz behatárolni. A rendező ezzel nagyon szépen játszott, hiszen minden új tényfeltárás, új bizonyíték vagy új tanú megváltoztathat bármit. Ez van, a kapcsolatok, a házasságok nem fekete-fehér történetek, általában nem egy fél a nagybetűs hiba, hanem mindkét ember máshogy ad hozzá, vagy vesz el egymásból. Több ilyen vitát is hallunk, és ezek tele vannak feszültséggel és izgalommal, hisz megpróbálunk egyszerű, tiszta válaszokat keresni egy többismeretlenes egyenletre, ahol mindenféle szubjektív kijelentés folyamatosan meg van kérdőjelezve.
Ugyanakkor a sok kérdőjel nem vezet valami érdekes helyre vagy csavarra, és annyival többet nem tudunk meg a karakterekről. A két és fél órás játékidő soknak hat, talán messze túl soknak is, pláne úgy, hogy semmivel sem érzem magam többnek, mint a film első 45 perce után. Lehet, ez a hatás direkt volt, lehet, ennek így kell lennie, de szerintem egy igazán remek film nem húzná így az időmet.
A filmnek azért akad más erénye, a rendezés kiváló, Sandra Hüller alakítása remek, pedig három nyelven kellett tudnia egyszerre. Szerintem Oscart inkább a The Zone of Interest miatt érdemelt volna, de ez mellékes. A gyerekszínész szintén meglepően ügyes. A film nem unalmas, ami azért nem lehet egyszerű egy ilyen apróságokon ugráló sztorinál.
Ez van, nincs jó válasz mindig.
77 Egy zuhanás anatómiája (2023)
Ebben a pszichológiai krimiben, amely a rangos cannes-i filmfesztiválon elnyerte az Arany Pálmát, Sandra látszólag festői élete úgy omlik össze, mint egy kártyavár. A befutott... több»
Szereplők: Sandra Hüller, Swann Arlaud, Arthur Harari, Antoine Reinartz, Saadia Bentaïeb
