Az Űrhajós Adam Sandler komolyabb filmjeinek egyike, mely a magányt, az emberi kapcsolatokat és a traumát dolgozza fel egy szürreális szituáción keresztül. A filmet a Netflix finanszírozta, és a kiváló Csernobil c. sorozat egyik alkotója, Johan Renck rendezte. Hangulata zseniális, és témaválasztása izgalmas, azonban kérdéskörét nem járja eléggé körül, és története túl szerteágazó, hogy igazán el tudjunk merülni a főszereplő érzelemmel teli utazásban.
A film központjában Jakub, egy cseh űrhajós áll, aki hónapokig tartó repülés után a Naprendszer szélére érkezik, hogy a pár éve felbukkant, furcsa, lila részecskéket elemezze. A történelmi eseményt azonban beárnyékolja, hogy a férfi terhes felesége válni szeretne. Az egyedüllét rátelepszik főszereplőnkre, álmatlanság gyötri, és egyik nap egy hatalmas beszélő pók bukkan fel űrhajójában. A Paul Dano hangján megszólaló lény kinézetre egyszerre ijesztő és barátságos, mondatai pedig nyugtatók és szelídek. Ellentmondásos jelenléte – csakúgy, mint a nézőt – Jakubot is zavarba ejti, de megpróbál együtt élni bizarr utasával.
A cselekmény nagyrészt egy űrhajóban játszódik, és legtöbbször a két karakter interakcióit követjük, ahogy mindketten megpróbálják megérteni egymást és problémáikat. Adam Sandler szépen alakítja a kilátástalan és magányos űrhajóst, a kontraszt nem is lehetne nagyobb a színész más filmjeihez képest. A látványvilág gyönyörű, bár a történet egyik karaktere teljesen CGI, a vizuális effektek mégis visszafogottak és érzékiek. Az óriáspók végig egy valós, érzelemmel teli karakternek hat, hangja és mozgása tökéletesen illik a filmbe. Számos hosszú, inkább hangulatra fókuszáló jelenetben figyelhetjük meg a történet kibontakozását, ahogy Max Richter lágy, atmoszferikus muzsikája duruzsol a fülünkbe. A tempó kimondottan lassú, és a beszélgetések nem mindig elég izgalmasak vagy tartalmasak, hogy sokat elmélkedhessünk róluk. A minimalista színészi játék ebben az esetben nem segít, néha kicsit erősebb érzelmeket vártam a főszereplőtől. Többször látunk érdekesebb visszaemlékezéseket Jakub életéből, valamint a film cselekményével párhuzamosan futó földi eseményekről, azonban utóbbiak nem igazán adtak hozzá a narratívához. Ugyanakkor, a rendező egy elég érzelmes jelenetsorral zárja filmjét, mely sajnos jóval nagyobbat ütött volna, ha a kicsit mélyebbre ássa magát a mozi valamelyik témakörében.
Talán az Ad Astra, a tavalyi Inside, illetve a Csillagok között furcsa keveréke a történet, stílusa pedig A24 filmekre emlékeztet, holott ez egy streamingóriás produkciója. Egyszerre hibája és erénye a fókuszáltság hiánya. Ez az a fajta mese, ami olyan sok mindenről szólhat, hogy individuális elemek elvesztik a jelentőségüket. Sosem tudjuk biztosan, mi a valódi, vagy mi nem, de az se tiszta, hogy ez számít egyáltalán. A film nem kéri, hogy fejtsük meg narratíváját, de mégis ott lebeg a történet fölött, hogy mi van, ha nem értjük pontosan, mi volt a rendező célja? Ez a bizonytalanság valószínűleg nem mindenkinek lesz ideális, aki egy lazább, akciódúsabb vagy fantasztikusabb filmre vágyik, annak Az űrhajós nem lesz a kedvence. Ez a film nem a tudományról, vagy idegenekkel való találkozásról szól, és nincs pókokkal való harc sem, ez egy belső utazás, olykor vontatott, olykor érzelmes pillanatokkal.
Főszereplőnk a prágai óratorony alkotója után nevezi el nyolclábú utasát, mely utalhat arra, hogy a metaforikus idővel folytat diskurzust, de az is lehet, hogy csak saját magával beszélget, hogy feldolgozza kapcsolatát és hivatását. Az említett feleség terhessége ugyanúgy utalhat valami teljesen más élethelyzetbeli változásra, csakúgy, mint az űrhajóban időnként felbukkanó lila részecskék. Az, hogy a pók valódi, vagy sem, szintén mellékes, elsősorban egy emberi történetet látunk, a sci-fi elemek csak színfalak egy elveszett férfi belső csatájában. A film kitér az apaságra, a magányra, a karrier-család ellentétére, valamint a megbékélés lehetőségére. Jakub szép lassan dolgozza fel ezeket a dilemmákat, és a film érdekesen, de mégis visszafogottan csavarja tovább az asztronauta kiútkeresését.
Az Űrhajós egy lassú, meditatív film, mely nem ad egyenes választ kérdéseire, de narratívája nem értelmezhetetlen, és nem esik bele az túlzott absztrakciók csapdájába sem. Időre és térre van szüksége, hogy hatása igazán megérintsen. Egy hangulat alapú alkotás ez, akció, és grandiózus űrhajós események nélkül, ami megkér, hogy érezzünk együtt főszereplőjével, elmélkedjünk és utazzunk vele. Ha Johan Renck egy kicsivel jobban kitalálja, miről akar filmet forgatni, leszűkíti témáját, szerintem egy tartalmasabb és erősebb alkotást kaptunk volna.
51 Az űrhajós (2024)
Az árva kisfiúként, nagyszüleinél nevelkedett Jakub Procházka mindenen és mindenkin túltesz, hogy ő legyen az első cseh űrhajós. több»
Szereplők: Adam Sandler, Carey Mulligan, Paul Dano, Isabella Rossellini, Kunal Nayyar
