Ismételten belefutottam egy olyan produkcióba, amely tökéletesen beleillene a filmek a videótékák alsó polcairól kategóriába nálam, bár azért jelen filmünkre messze nem használhatom azt a jelzőt, hogy egy minőségi alkotás lenne, és még sajnos a nosztalgiafaktor sem igazán tudta feljebb tornázni az én szememben. Olvastam már egynéhány véleményt a Homokember című filmről, de be kell hogy valljam, az kimondottan meglepett vele kapcsolatosan, hogy sokan egy teljesen fogyasztható, amolyan erősen B kategóriás horrorfilmként tekintenek rá. Na mármost általában semmi komolyabb gondom nem szokott akadni az olyan alkotásokkal, amelyeket anno egyből videóra gyártottak, illetve az alacsony költségvetésük sem igazán szokott gátat szabni a kíváncsiságomnak velük kapcsolatosan, de sajnos ennél a filmnél igazán kevés pozitívumot tudtam felfedezni. Na de ezek után lássuk hát, hogy milyen is lett a Sleepstalker, avagy ahogy idehaza a legtöbben ismerhették a videókazetták idejében, a Homokember című film!
Fiatalkoromban én is gyakran találkoztam a tékák polcain eme filmmel, ráadásul egy kimondottan emlékezetesre sikeredett külső borítóval látta el a magyarországi videókazetta forgalmazója, talán ezért is szomorú számomra az, hogy ennyire rossz véleménnyel vagyok a beltartalmával kapcsolatosan. Ugyanis szinte csak egy olyan dolgot tudok megemlíteni vele kapcsolatosan, ami valóban jól sikerült, az pedig nem más, mint a zenei aláfestései, amit egy bizonyos Jim Manzie-nek köszönhetünk. Eme zenei betétek közül is messze kiemelkedik a Sleep Baby Sleep című dal, amelynek a dallama a film megtekintése óta is a fülemben cseng.
Sajnos további pozitívumokat én nem igazán találtam jelen filmünkben, de annál több negatívumot. Sajnos már maga a film története sem igazán tudott túlontúl mély nyomokat hagyni bennem, ezáltal pedig jóval erősebben érzékelhetővé váltak számomra a történetbéli ordas nagy hiányosságok. Ugyanis jó pár akkora logikátlanság van a Turi Meyer és az Al Septien által megírt forgatókönyvben, amelyeken nem könnyű csak úgy átlépni. Sajnos eme logikátlanságok zöme leginkább a filmbéli Homokember cselekedetein érhető tetten, pedig hát ha valami menthette volna némiképp a gyenge forgatókönyvet, az pont hogy a film negatív karaktere lehetett volna. Egy másik nagy gondom a film történetével kapcsolatosan, hogy a készítők próbálkoztak beleszőni a Homokember megalkotásával egyfajta kellemes, misztikus hangvételt a filmbe, de amikor mélyebben belementek a negatív karakterünk megszületésének a történetébe, inkább szánalmat ébresztettek bennem iránta, mint bármi jellegű misztikumot.
Mondjuk még így is csak a Homokembert alakító Michael Harris színészetét tudnám csak megemlíteni, ugyanis a többi karaktert alakító színészi teljesítmény valahol a béka segge alatt volt (még úgy is, hogy feltűnik egy apróbb szerep erejéig a számomra jobb alakításaival ismerté vált Ken Foree színészünk is). Ráadásul sajnos a filmbéli karaktereinket alakító színészek nemcsak hogy rosszul alakítják a szerepeiket, de egyáltalán nem váltak akár csak egy percre sem érdekessé számomra (ez alól némileg kivételt képezett a már fentebb említett Homokemberünk karaktere, de csak is azért, mert ott legalább némileg érezhető volt az, hogy a forgatókönyvírók próbáltak valamifajta hátteret megírni hozzá).
Sajnos megérnek pár negatív gondolatot a filmben látott trükkök is. Az talán még csak a kisebb gondom volt, hogy finoman szólva sem igazán sikerültek jól a filmben látható trükkök, merthogy az még könnyedén az alacsony költségvetés számlájára írható, de azt már sokkal fájóbb volt látnom, hogy mennyire kevés kreativitást vittek az ötletekbe. Mindig sokkal nagyobbra tudom azt értékelni még egy alacsony költségvetésű film esetében is, ha legalább próbálkoznak a készítők kreatívak lenni, na de sajnos e téren is igencsak alacsonyan volt a mérce. Pedig hát a filmbéli Homokember képességei adták volna azt a lehetőséget a készítőknek, hogy egy kissé magasabb brutalitást kapjanak majd a nézők.
Mindent egybevéve bőven meg lehetett volna az esélye arra a Homokember című filmnek, hogy egy kicsivel jobb film kerekedjen ki belőle, de ez végül nem sikerült, ezáltal pedig nem tudok egy csillagnál többet adni a látottakra.
46 Homokember (1995)
A kis Griffin szülei szerint a Homokember egy barátságos, képzeletbeli személy, aki éjszaka belopakodik a gyerekszobákba, hogy varázshomokját a gyerekekre szórja, amitõl a lurkók... több»
Szereplők: Kathryn Morris, Ken Foree, Marc McClure, Vincent Berry, Giuseppe Andrews
