19 lehettem, amikor bejött ez a két tapicskolva táncizó majom az MTV-n, rám életkoromnál, progresszív zenei ízlésemnél és nememnél fogva már csak negatívan hatottak, de el tudom képzelni, hogy a tizen-páréves lányokat biztosan rettenetesen meghülyítették, a generált hisztéria méretét tekintve ilyen dizájngúnár duókból valószínűleg csak a szintén agyszaggató, de pluszban igen nyálas Bros tudott túltenni rajtuk.
Frank Farian azért nem semmi, mit megengedhetett magának azokban az internet előtti időkben. A Boney M. (amelyikből manapság kb. 3 turnézgat harmadosztályú színpadokon különféle konfigurációkban) is már az ő szörnyszülöttje volt, úgyhogy ezzel a playback csalással majdnem semmi újat nem csinált. És persze az, hogy random külföldi felfedezetlen előadók zenéit lenyúlta, és sajátként használta (Schmittelte), szintén nem volt precedens nélküli. A 100 Folk Celsius is úgy nyúlta a Paff, a bűvös sárkányt, de a KFT-nek is van 90%-ig a The Carstól nyúlt száma. Az offline alatt ez így ment. És ha időben leáll, nem engedi el ezt az őrületet a Grammyig, akkor talán ki se borul a bili.
A végét nem akarom lelőni, de Farian még ebből is kimagyarázta magát, annyit elmondhatok.
Matthias Schweighöfer jól alakította a müncheni Kozsót, akivel tulajdonképpen nem történt semmi más, mint hogy magasabbra jutott, és onnan erkölcsileg nagyobbat zuhant. De az vesse rá az első követ, aki még nem üvöltötte buliban részegen, hogy napfényjárjaátaszívemújra meg hogy nyaralniviszazálomhajóóó. Jut eszembe, akkor én dobhatom a követ, mert ezekre is immunis voltam. :)
A film mindazonáltal remek, nagyszerű muzeális üdítős palackokkal, tévékkel és walkmanekkel, legalábbis az akkor fiatal korosztályoknak, nosztalgiázásra.
Frank Farian (Matthias Schweighöfer) zenei producer legújabb zseniális ötletén dolgozik. Ennek érdekében felbéreli az eddig teljesen ismeretlen és nagyrészt le nem írt... több»
Szereplők: Matthias Schweighöfer, Jay Leno, Cai Cohrs, Elan Ben Ali, Tijan Njie
