A film jól sikerült. Szép és akciódús. Amit filmre vittek, az nem sikerült jól. A történet, a szereplők és a hangulat gyenge. Amiért érdemes megnézni, az a szép űrös jelenetek sora. Abból mindig nagy hiány van a kínálatban.
A Romulus úgy akar nagyszerű lenni, hogy közben majmolja a nagyszerűséget, koppintja a csodát, és gátlástalanul lép túl súlyos problémákon. A forgatókönyv látványelemekben igazán kiváló, de dialógusokban és cselekményben csak átlagos. Kifejezetten tetszett a párhuzamos megoldás, ahogy a hősök szétválnak, és a történetük bázisra és űrhajóra oszlik. Sajnos túl gyorsan egyesülnek újra a szálak, így a pillanatnyi lelkesedésem is lelohadt.
Ami a horrorelemeket illeti, azok jól sikerültek. Tele van a film rémisztő hangeffektekkel és képsorokkal. Vannak benne nagyon hidegrázós részek, és vannak giccses vagy kínos jelenetek. Az undorfaktorra is figyeltek, és bőven van lehetőség félrefordulni a látvány miatt. Az ijesztgetés a franchise egyik fő motívuma.
Nekem a grafika tetszett, jól alátámasztotta az eseményeket. Szépen csillogott az űrhajó, és sok-sok pici kődarab repült a gyűrűben. A szokásos problémák itt is megvoltak, mint a mesterkélten csillogó felszínek, fizikailag helytelen ábrázolások és az időnként megbicsakló mozgás. Most ez a szint, 10 év múlva pedig más lesz az alapelvárás.
A Romulus megtestesíti a fogyasztói társadalmat. A terméket alárendeljük a bevételnek. Lehetett volna eredeti, lehetett volna magával ragadóan nagyszerű, de csak egy újabb Alien-film maradt. Az elején végig az a feszültség motoszkált bennem, hogy csak megjelennek a mellékszálak, de az idegenek nincsenek sehol. Elbújtak, és majd az arcunkba ugranak. Szinte vártam azt az üdítő pillanatot, amikor a kolóniát lemészárolja a hadsereg. Hát, az majd egy másik film lesz.
A film elején megismerjük a fiatalokat, a reménytelen helyzetüket és a gonosz cégek rémuralmát. Egy egyszerű bányászbolygón élnek, amire sosem süt a nap. Esznek, szeretnek, dolgoznak. A hivatal pedig jó gazdaként nem engedi oda a nyájat a farkasok elé. Szerencsére a fiatalok fellázadnak az elnyomás ellen, és űrhajót ragadnak, hogy elmenjenek egy messzi helyre. Egészen az orbitális pálya aljáig jutnak, ahol beállnak a krio kútra tankolni. Tankolás közben véletlen megnyomják a világvége gombot, és kipusztulnak, mint a dínók.
A karakterekről nem tudunk meg semmit. Valami ködös háttértörténetet kapnak, ami marad súlytalan, tisztázatlan motivációkkal. Gondolhatnánk, hogy a szerelem és az automata impulzusfegyver mindent megold, de nem. Ez nem mesefilm, hanem riogatós film. Vannak jó ötletek, szép megoldások, amit a színészek képesek voltak megugrani, de a film egészét belepi más filmek árnyéka.
Az egész űrös világ és körülmény emlékeztet A Térség világaira. A szinte rabszolgaszigor és a fortyogó ellenállás a telepeken. Mindenki jobbra vágyik, de senki sem akar odajutni. Visszaköszön pár másik film is. Van utalás az első Alien-filmre, a Covenantra és még másokra is. Az elszabadulás a bolygóról végül beletorkollik egy nagyszabású Sikoly rohangálásba, ahol nem izgulunk senkiért, csak azért, hogy szép legyen az Alien, mert mégiscsak azért jöttünk. Meg lehet nyugodni, szépek.
A sok kihagyott ziccerrel együtt is megérte megnézni. Nem rajongók számára is tud annyira érdekes lenni, hogy megnézzék. Bár 16+ a film, azért gyenge idegzetűek inkább maradjanak otthon.
68 Alien: Romulus (2024)
Egy elhagyott űrállomás elfeledett mélységeibe merészkedve egy csapat fiatal űrgyarmatosító találkozik az univerzum legborzalmasabb életformájával. A producer Ridley Scott, aki... több»
Szereplők: Isabela Merced, Cailee Spaeny, Ian Holm, Archie Renaux, David Jonsson
