A Netflix egy 3 részes, egymással organikusan összefüggő sorozatban dolgozta fel R. L. Stine Fear Street regényfolyamát. A 3 egymást követő héten bemutatott trilógia első része 1994-be és a Shadyside nevű, fiktív amerikai városba kalauzol. Az álmosnak látszó kisváros csendjét már a nyitójelenetben egy véres gyilkosság veri fel: egy Sikoly-jelmezre megszólalásig hasonlító maskarát viselő fazon ámokfutást rendez a shadyside-i plázában.
Ezután megismerkedünk a főhősökkel, egy tinikből álló baráti társasággal, köztük Deenával és Sammel, a körülmények által szétszakított leszbikus szerelmesekkel, és kapunk egy szeletet Shadyside történetéből, mitológiájából is. A kisváros köztudatában ugyanis mélyen beivódik egy legenda, miszerint évszázadokkal korábban, a boszorkányüldözések idejében kivégeztek Shadyside-ban egy Sarah Fier nevű nőt, boszorkányság vádjával. A nő halála előtt elátkozta a várost, és a legenda szerint minden évtizedben megszáll és gyilkosság-sorozatra indít valakit, így állva bosszút időről időre a városon. A helyiek egyszerű városi legendának és gyerekek ijesztgetésére való rémmesének tartják a shadyside-i boszorkány történetét, amit senki sem vesz komolyan, noha a legendában megjósolt gyilkosságok rendre bekövetkeznek néhány évente.
A szomszédos várossal, Sunnyvale-lel tervezett futballmeccsen elszabadulnak az indulatok az egymással örök rivalizálásban álló városok fiataljai között, ami egy autóbalesetben csúcsosodik ki. A baj azonban nagyobb, mint amilyennek látszik: Sam véletlenül megszentségteleníti Sarah Fear nyughelyét, aminek következtében az évtizedek során a városban garázdálkodó összes gyilkos rém egyszerre szabadul rá a társaságra.
A sztori első fejezete kellően érdekes ahhoz, hogy felkeltse az érdeklődést a folytatásokban kiteljesedő komplett történet iránt, és le tudja kötni a figyelmet a teljes játékidő alatt. Ugyan archetipikus horrorelemekből, klisékből építkezik, ezeket okosan és kreatívan használja fel, egyfajta horrormegamixet létrehozva: érinti a természetfeletti, megszállásos témát, a baltás-kaszabolós slasher filmeket és a maszkos-gyilkosos tinihorrorokat is. Számtalan klasszikus megidéz, a Sikoly, a Carrie, a Halloween, a Péntek 13., a Ragyogás vagy épp az Az hatása is érezhető, de néha a Libabőr hangulata is visszaköszön.
A '90-es évek vérgőzös horrorainak hangulatát alapvetően sikerült elkapni, ami érdekes világépítéssel és hatásos atmoszférával találkozott. A feszültségadagolás is megfelelő, a parafaktor adott, és ki is maxolja a különböző rémekben rejlő potenciált, egyikből sem mutat túl sokat, és túl keveset sem.
A karakterek is inkább típusfigurák: a tipikus „final girl” attitűddel rendelkező, megfontolt lány, a kocka öcsi, a flegma csaj, a nagy dumás csajozógép, a bunkó izomagy stb. A maguk bugyuta módján mégis szerethetőek a karakterek, különösen Deena és Sam párosa, és bármilyen blődségeket csinálnak, a végére lehet szurkolni nekik, hogy túléljék a kalandot.
Persze blődségből, logikátlanságból és bugyuta horrorkliséből is van bőven (pl. Maya Hawke karaktere az üres plázában fel-alá rohangál a gyilkos elől, ahelyett, hogy utcára igyekezne kijutni, Deena és barátai egy terembe zárkózva beszélik meg a további terveiket, és még egy telefonhívást is elintéznek, miközben a gyilkos éppen betörni készül az ajtót, és csak azután menekülnek el az ablakon keresztül, hogy kidolgozták a haditervüket, és bár egy lopott mentőautóval közlekednek, eszükbe sem jut a benne lévő defibrillátort használni, amikor újraélesztésre van szükség).
Az első filmes Leigh Janiak tehát egy korántsem tökéletes, mégis működő horrormixet tett le az asztalra, melyet a hibái ellenére jó nézni, élvezhető, és jól megágyaz a további részeknek, remek előkészítése a nagyobb sztorinak, ami a teljes trilógiában bontakozik ki.
Egy rejtélyes haláleset rázza meg a ohiói Shadyside városka lakóit. Senki sem érzi magá biztonságban, hiszen a gyilkos köztük járhat. A Fear Street R.L. Stine könyvsorozatának... több»
Szereplők: Gillian Jacobs, Matthew Zuk, Charlene Amoia, Emily Brobst, Ashley Zukerman
