Önmaga csapdája

2024.09.03 10:08 kabel Olvasottság: 376x

0

A film legnagyobb csavarja, hogy ebben az évben a második Shyamalan-filmet néztem meg, miközben azt reméltem, jó lesz. A Trap lényege, hogy ezúttal mi követjük a sorozatgyilkost, ahogy megpróbál kimenekülni egy koncertről, miközben a tinilányát kell terelgetnie. Azt meg kell említeni, hogy film kizárólag azért készült, hogy a rendező az énekesnő lányát promotálja (hiszen szereplőink az ő koncertjére mennek).

A probléma az, hogy majdnem semmilyen feszültség sincs a történetben, leginkább a hihetetlen idióta történetvezetés miatt. Majdnem minden hiteltelen a filmben, főhősünk random bele tud hallgatni egy rendőrségi bemutatóba, be tud csúszni egy étterem konyhájába feltűnés nélkül, ki tud mászni egy limuzinból, anélkül, hogy a limuzin körüli 100 ember észre venné. Főszereplőnk teljesen antipatikus, így nehéz szorítani neki, valószínűleg sokkal jobb lett volna, ha a film csavarja az lett volna, hogy csak akkor tudjuk meg, hogy rossz ember, miután kimenekül.

A forgatókönyv és dialógusok borzasztóak. Shyamalan nem tud valódi emberi beszélgetéseket rendezni, és nem segít, hogy mindezt rossz színészek tálalják (többek között saját lánya, aki olyannyira messze áll a színjáték bármilyen formájától, hogy lehet, csak az utcáról be kellett volna húzni egy embert, és az is jobban működött volna). A film utolsó jelenete az egyetlen pillanat, ami valamennyire érdekes legalább. A mesterséges beszélgetés itt is belezavar, de legalább megpróbált szólni valamiről a film, kár hogy ennyit kellett várni rá.

A film egésze alatt várod és várod, hogy valami izgalmas vagy nem várt történjen, mert a koncert igazából egy jó helyszín volt, csak a történetmesélés nem használta eléggé ki. Szomorú...