Felemás alkotás

2024.09.04 21:01 Cash Olvasottság: <100x

0

Milarepa a keleti világ egyik legnagyobb hatású vallási személyisége volt... és maradt mindmáig. A bhutáni filmgyártás megpróbálta megidézni az alakját. Számomra nem teljes sikerrel. Kezdjük ott, hogy fehér holló gyakoriságú nálunk egy Bhutánból átkerült mozgókép. Nem csoda, már a név is azt jelenti, hogy „szélen fekvő ország.” (Kb.) Vagyis az elhagyatott területekhez hozzászokott helybeliek számára sem közismert világ. Ezért aztán a filmművészet terén szintén peremvidéknek tekinthető. Milarepa születése idején pedig végképp az volt.

A korán elárvult gyermek egy méltatlan rokonpár miatt hamar belekóstolt az emberi természet rossz oldalába. Megismerte kemény munkát, a szerelmet és a vallási bölcsességet. Az alakja azért oly népszerű mindmáig a Távol-Keleten, mert a példája bizonyítja, nem kell áldottan buddhának - igen, kisbetűvel, nem csak a vallásalapító neve lehet a szó, hanem köznév is - születni annak, aki magasra akar jutni a lelki fejlődés útján, hanem önképzéssel is elérhetők a rejtett tanok legmagasabb fokozatai. Pedig az élete korántsem mentes a hibáktól.

Megismerte a fekete mágia tudományát, szándékosan emberek vesztét okozta, majd a hibáit belátva, új utat választott magának. Tudtommal máig ő az egyetlen, közönséges halandóként világra jött keleti szent, aki egy emberéleten belül képes volt legyőzni a saját karmáját, a múlt bűneit, és megvilágosodni, emberfeletti képességekre szert tenni a pszichikai ereje által. Aligha meglepő, hogy vidám, egyszerű emberekhez szóló, lelket erősítő megzenésített dalai több mint 800 éve keringenek a buddhizmus hívei között. Remélhetőleg ennyi infó senkit nem untatott, de szükséges a főhős alakjának megértéséhez. Egy percig sem vitás, hogy érdekes karakter a filmesek számára, mert az élete fordulatainak önmagukért beszélnek, nem szükségesek papírízű kitalációk egy jó forgatókönyvhöz.

Sajnos, a látottak alapján a helyi filmgyártás a gyermekbetegségekkel küzdhet. Az, hogy a korhoz illően mutatott ruhák szegényesek, dúl a kicsinyesség és a rokonság által vágyott „kincsekért” egy európai talán a kezét sem nyújtaná ki, még érthető. Máig sem dúskálnak ott az emberek, hát még egy ezredévvel ezelőtt milyen viszontagságos volt az élet a Himalája magas hegyein. Ám ez nem menti a karakterek faék egyszerűségre történő redukálását. A kétdimenziós falusi emberek áskálódásai egy idő után csendes unalomba fulladnak.

Igazán jó karakterek nem akadnak, akiknek szurkolni lehetne. Valahol komolytalanságot szül, hogy rossz irányt képviselő vörös köpenyes láma és a tanítványai érdekesebb szereplők a többségnél. A párbeszédek egysíkúak, amire a pocsék magyar szinkron még ráfejel. A forgatókönyv sokszor lyukas, vagy bakugrásban halad. Fontosnak látszó szereplők tűnnek el nyom nélkül, és a főhős életének sorsfordító eseményeire sem jut kellő kibontás, beleértve a lelki-szellemi előrehaladását.

A színészi játék bennem lelkes, ám képzetlen önképzőköri amatőrök képét idézte fel. A címszereplő alakítása jobb az átlagnál, de kiemelkedőnek nem mondanám, miként a karakterének megírását sem. Pláne, hogy a filozófia iránt érdeklődők megrökönyödésére pont ott zárul le a történet, ahol igazán érdekes kezd lenni. Milarepa kivonul a falujából, hogy az aszkéták útján eljusson oda, amit ma az alakjában sokra tartunk. A szellemi erő ereje elvétve bukkan fel a filmben, a képi trükkös megvalósítása sem a legjobb. Valahogy az volt az érzésem, talán egy második film is be volt tervezve, ahol ez megmutatódik, ám máig nyoma sincs a filmpiacon.

Ami egyértelműen dicsérhető, az a világnak szóló szándék, a hanghatások és a képi munka. Igazi profi, amerikai operatőr kezelte a kamerát. Lenyűgözőek a magashegyi jelenetek panoráma felvételei. A tibeti Himalája nála fenséges, misztikus. A néző hajlamos elhinni, egy ilyen helyen a lehetetlen is lehetséges, sőt, magától értetődő. A képek sora mondhatni, megszólítja a fogékony nézőt, hogy csöndesítse le az egóját, és szálljon magába. Ha másért nem, már ennyiért megéri – néha megszenvedni – ezt a ritkán felbukkanó alkotást.