Úgy közel két évvel ezelőtt elkezdtem újranézni a Hellraiser-filmeket, de valahogy megakadtam a 2005-ös Hellraiser: Hellworld után (ami akkor már a nyolcadik része volt a Hellraiser-filmes franchise-nak).
Bár soha nem tartottam magamat nagy rajongójának a Hellraiser-filmeknek, de az első három részét igazán nagyra tartom, viszont valahol a negyedik etapjánál elkezdődött a széria hanyatlása, és hát azóta is csak száguld lefelé azon a bizonyos lejtőn. Valahogy úgy jellemezném a harmadik Hellraiser-film utáni részeket, hogy akadtak elfogadható pillanatai, de egy minőségi horrorfilmhez azért igencsak messze voltak már. Na de térjünk rá jelen filmünkre, amiről elöljáróban csak annyit hallottam, hogy talán a legrosszabb része az eddigi Hellraiser-filmeknek.
Be kell hogy valljam, jómagam is úgy ültem neki ennek a 76 perces produkciónak, hogy nem túl sok esélyt adtam elöljáróban neki, ugyanis a 2005-ben kapott két Hellraiser-film (Hellraiser: Halálos és a Hellworld) számomra már-már a nézhetetlen kategóriába süllyedt, ráadásul amikor megtudtam, hogy jelen filmünk stábjához nem csatlakozott az a bizonyos Doug Bradley, aki mindvégig kitartott a széria Pinhead karaktere mellett, akkor már egy huncut fillért sem mertem volna arra tenni, hogy bármilyen szinten is egy értékelhető filmhez lesz majd szerencsém. De tévedtem!
Mondjuk mindezt nem a film első félórányi játékideje mondatja velem, merthogy eme szakasza jelen filmünknek valahol a borzasztó és az amatőr szint közt egyensúlyozik. Fél órányi szenvedés után én is azt gondoltam, hogy a Hellraiser: Revelations lesz az a rész, ami a maximálisan értékelhetetlen kategóriába süllyeszti nálam eme franchise-t. Aztán fél óra után a film forgatókönyvéért felelős Gary J. Tunnicliffe (aki szinte az első Hellraiser-film óta kitartott a szériánál, leginkább mint sminkes) mintha kifogyott volna az ötletekből, és ekkor jött számára a megmentő gondolat, miszerint, hogy mi lenne, ha az első Hellraiserben látott eseményekhez nyúlna vissza, egy kicsit persze megcsavarva mindazt, amit ott láthattunk. Mindez persze egyáltalán nem túl eredeti dolog, és egyáltalán nem is elegáns húzás, de ha már ekkora volt forgatókönyvíróilag a csőd, még akár be is válhat, és hát azt kell hogy írjam, hogy bevált.
Kezdjük mondjuk a film hangulatával. Jómagam kimondottan nagyra értékeltem, hogy a Hellraiser: Revelations ismét visszatalált arra a bizonyos hangulatvilágra, ami valahogy utoljára a harmadik rész esetében volt jelen. Továbbá azt is tudtam értékelni, hogy mindenféle CGI-technikát hagytak a manóba, és szinte csak maszkokkal és sminkekkel oldották meg a legtöbb látványtervet. Persze azért ne mondjunk egyből dicshimnuszokat ezzel kapcsolatosan, ugyanis valószínűleg annyira alacsonyan volt a film költségvetése, hogy csak ezeket engedhették meg maguknak kivitelezés terén a stáb. Viszont ismételten visszaköszönnek azok a bizonyos beteges stílusjegyek e résznél, amik számomra emlékezetessé tették az első három Hellraiser-filmet. A film történetének szánt csattanó mondjuk számomra nem volt igazán hatásos, de talán csak azért nem, mert valóban érződik rajta az első film újrázása.
Térjünk rá még két dologra, az első, amit mindig is fontosnak tartottam egy Hellraiser-film esetében, hogy mennyi kreativitás szorult a készítőkbe a cenobiták kivitelezésekor. Nos, e téren egyáltalán nem vállal sokat a film, sőt, mondhatjuk, hogy igencsak minimalisták voltak a készítők, de mégis, amit láthatunk azokkal kapcsolatosan, annyira nem panaszkodok. Míg a másik dolog, ami mindenképp szót érdemel, az a kultikus Pinhead karakterét alakító új színészünk, Stephan Smith Collins jelenléte. Nem hittem volna, hogy bármilyen formában tudta volna pótolni Doug Bradley karakterét, de még így is azt kell hogy írjam, hogy a filmbéli színészek közül csak őt tudnám megemlíteni a téren, aki legalább valamilyen szinten elfogadható teljesítményt nyújtott.
Összegezve, jómagam nem állnék be azon emberek táborába, akik a Hellraiser: Revelations mondanák a legrosszabb résznek eme franchise-ból, ugyanis bár gyenge film lett, de még így is messze lekörözte az én szememben a hetedik és a nyolcadik részeit a szériának. Ezáltal pedig két csillagra még épp jó is volt.
31 Hellraiser: Revelations (2011)
Két barát Mexikóban talál egy kirakós dobozt, amely szabadjára engedi Pinhead-et.
Szereplők: Steven Brand, Nick Eversman, Tracey Fairaway, Sebastien Roberts, Devon Sorvari
