Moritz Mohr első nagyjátékfilmjében néma John Wickként ereszti rá a disztópikus világban regnáló diktátorra a dzsungelben nevelkedett Bill Skarsgårdot.
A szögegyenes cselekmény receptje ennyire egyszerű: egy John Wick-stílusú akciódús, vérgőzös bosszúsztori, melyben az egyszerűen csak „Fiú” névre hallgató főhős (Bill Skarsgård) indul bosszúhadjáratra a családját évekkel korábban, egy televízióban közvetített „játék”, az ún. Selejtező keretében kivégző Hilda Van Der Koy ellen. Fiú felkészítését egy titokzatos erdei remete, a Sámán végezte, aki hosszú évek kemény és néhol drogmámoros munkájával tökéletes gyilkológéppé képezte őt.
Az ábrázolt világról nem sokat tudunk meg, mindössze annyit, hogy valahol a jövőben járunk, és hogy a Van Der Koy-dinasztia már hosszú ideje zsarnokként uralkodik, politikai ellenfeleit pedig évente a Selejtező keretében iktatja ki.
A futurisztikus és régimódi elemek mindenféle rendszer nélkül keverednek, ahogy a nyugati és keleti kultúra jellegzetességei is. Ugyanakkor a film műfaji besorolását is nehéz meghatározni. Az akcióvígjáték, a paródia, a wuxia, a manga és a videójátékok hatása egyaránt jelen van, amit az Éhezők viadala-beütésű rendszerábrázolással és némi családi drámával önt nyakon.
Igen, a Kinyírni a világot pontosan olyan kaotikus, amilyennek hangzik: kontroll nélkül ömlik a vér, szakadnak a testrészek, a Van Der Koy-birodalom furcsábbnál furcsább részeit láthatjuk, Fiú pedig őrültebbnél őrültebb kalandokba keveredik, számolatlanul aprítja az ellenséget, és mindezt még elborult humorral is megspékelik.
A viszonylag összeszedettebb első óra után Moritz Mohr elengedi a gyeplőt, az utolsó 30 percre pedig már kezd sok lenni az addig egészen élvezhető és szórakoztató őrültködés. Jó 30-40 perccel feszesebbre vágva, a kevesebb néha több elvén jobban is működhetett volna ez az akcióturmix, de Moritz Mohr teljesítménye első filmesként így is bizakodásra ad okot, még akkor is, ha bőven lett volna még mit csiszolni a forgatókönyvön.
Legjobb példa erre a mellékszereplők és a párbeszédek: emlékezetes mellékszereplő nem nagyon van, vagy épp nem a karakterek karizmája miatt emlékezetesek: pl.a Sámán a drogos tripek miatt, Hilda Van Der Koy bájgúnár férje, Glenn a röhejes halála miatt, vagy Fiú kishúgának, Minának idegesítő „szelleme” (a kislány csak Fiú képzeletében létezik).
A semmilyen párbeszédeket némiképp ellensúlyozza az, hogy végig a süketnéma Fiú fejében vagyunk, és végig halljuk a belső monológjait, narrációit, melyek között akad egy-két szellemesebb megjegyzés vagy jó poén.
Noha a film jellegéből adódóan Fiú sem egy túlírt karakter, Bill Skarsgård szépen lassan olyan színésszé érik, aki elbír a vállán egy egész filmet. Itt is remekül helytáll, és ha nem is a legjobb szerepi között fogjuk számontartani, de az elmondható, hogy rajta igazán nem múlt semmi, sőt kihozta a maximumot a szerepből, és egy alapvetően szerethető hőst kanyarított a vászonra.
A Kinyírni a világot tehát közel sem hibátlan, de minden őrültsége és kaotikussága ellenére szerethető és egy szórakoztató is (talán az utolsó, hosszúra és már fárasztóra is nyúlt részt leszámítva). Táncol annak határán, hogy annyira agyament legyen, hogy épp attól legyen jó, de mégsem lépi át ezt a határt, megmarad a középzónában.
Moritz Mohr tehát jobban járt volna, ha vagy földhöz ragadtabb és koherensebb sztorit szállít a végéig, vagy ha végleg hagyja elszabadulni az őrületet.
57 Kinyírni a világot (2024)
Egy disztópikus, lázálomszerű akciófilm, amelynek középpontjában a Fiú, a süketnéma, élénk képzelőerővel rendelkező fiú áll. Amikor családját meggyilkolják, egy... több»
Szereplők: Bill Skarsgård, Famke Janssen, Sharlto Copley, Michelle Dockery, Jessica Rothe
