Mert a Brazil c. film tökéletes, abszurd világábrázolása, többfajta kritika megfogalmazásával. A szer, abszurd ábrázolással csak egy kritikai témát jár körbe, sajnos azt is felületesen kezelve. Nem tudunk meg a főszereplő korábbi szociális életéről szinte semmit.
Ha a karakter üres, hogyan kötődjek, szimpatizáljak vele? Mintha nem lenne családja, szeretője, barátai, ismerősei, rajongói, hanem a munkán kívül mindig is csak egy fal mögötti kriptában feküdt volna. Én értem, hogy pont ezt akarta sugalmazni A szerző, Elisabeth-nek az egész élete csak a saját műsoráról szól, de könyörgőm! Még a plasztikbaba hollywoodi null IQ tündérkéknek is VAN valami emberi kapcsolódásuk a világhoz. A bárjelenetben, amiben profin kiemelték a felső világítás által kihangsúlyozott öreg hátat, értettem a mondanivalót és a cselekmény beillesztését. Csak éppen mivel SEMMILYEN karakter alapozás nem történt korábban, Elisabeth olyan volt (számomra), mintha egy ufonauta üldögélne egy számára ismeretlen helyen, ismeretlen szituációban.
Pedig egyértelmű volt, régebben alkalmi kapcsolatok érdekében megfordult ilyen bárpultoknál. És az a dráma, ma már csak szemlélője az ilyen egy éjszakás kalandoknak, nincs már kapás. Oké, tehát történetben nem kaptunk kidolgozottságot, mi az, amit legtöbbet látunk? Kifordult bélrendszer, gennyes seb, fröcsögő vér, emberi kocsonya és bifsztek. Remek, mi lesz a vacsi?! Értem, hogy ezzel akartak sokkolni, de annyira unalmas volt történet hiányában, mint egy kezdő B kategóriás gore horror, ahol a büdzsé kétharmadát elvitte az a négy hordó disznóbelsőség, amit kellő pillanatban a kamerába fognak fröcskölni. Nekem ez kevés. Meg abból is elegem van, hogy hollywoodi színészek a magánéleti válságukat, titkolt félelmeiket terápiás célzattal viszik filmre, művészetként. Brad Pitt és Angelina Jolie: By the Sea (2015), Tom Cruise és Nicole Kidman: Tágra zárt szemek. Az nem színészet, Demi Moore, ha a saját beteges szorongásodról csinálsz egy akár csak fikciós filmet. Ezt én egyik alkalommal sem tudom értékelni. Tudjátok, jó színész az, aki egy számára az életben eddig be nem töltött szerepben és helyzetben, olyan más karaktert alakít, aki nem azonos a saját valós lényével. Ami jó volt a filmben: Eszméletlen mennyiségben kaptam a bombasztikus női segg és ágyék közeliket, fantasztikus volt! Most már megértem Oh dae-sut az Oldboyban, mennyire felturbózta a magánéletét egy-egy aerobic videóklip vagy táncdalfesztivál. Ha már nincs pornócsatorna a börtönben. Vissza A szerhez, ami inkább ízetlen, (vértől) sós mosladék, mint életszirup! Dennis Quaid (szerintem) mindig is jó színész volt, imádtam a Vérbeli hajszát, a Holnaputánt. Most is olyan jól hozta a figurát, hogy a székből felugorva visítottam, „igen, haver, veled vagyok, te vagy a példaképem!” Illetve nem, természetesen neeem, az ilyen soviniszta, szexista, alfahím undorító, bocsánat az előző tévedésemért. Biztos pornófüggő is. Szóval Dennis Quaid hibátlan (Demi Moore ellenében), igaz, rákot mártással többet nem eszek. :) És Demi Moore sárga kabátja annyira telitalálat, annyira jó a szabása, hogy a kosztümös már csak ezért kellene kapjon egy Oscart. Margaret Qualley hmm szexi, ennyi. Összességében A szer nem kötött le, nem hozta a kívánt hatást. Bevettem, visszaköhögtem, és földre köptem.
48 A szer (2024)
Álmodtál már valaha önmagad egy jobb változatáról? Ki kellene próbálnod ezt az új terméket. A Substance megváltoztatta az életemet. A Substance segítségével létrehozhatod... több»
Szereplők: Demi Moore, Dennis Quaid, Margaret Qualley, Daria Panchenko, Gregory Defleur
