Időnként még mindig nehéz levetkőzni a távol-keleti alkotások iránti fenntartásokat. Pedig tény, hogy főleg az utóbbi években többször is bizonyítást nyert, hogy a világ ezen szegletében is tudnak jó filmeket és jó sorozatokat csinálni.
Még ezzel együtt is sokáig gondolkoztam, hogy belefogjak-e a „Ne gyere haza” című thai szériába. Összecsapott tucathorrorra számítottam, töltelékjelenetek és kiszámítható ijesztgetések tömkelegével. Ehhez képest kaptam egy szuper jó, egyben ledarálós, minden horrorsallangtól mentes, jól felépített sztorit.
Az utolsó epizód előtt kicsit aggódni kezdtem, hogy vajon az alkotók itt is beleestek-e abba a csapdába, amibe manapság a filmkészítők (a sorozatkészítők meg pláne) gyakran beleesnek. Nevezetesen, hogy adott egy jó sztori, jó karakterek, jó vonalvezetés, de a frappáns vagy legalábbis épkézláb lezárás valahogy nem sikerül, nincs már rá vagy ötlet vagy energia vagy bármi, ezért a jó nyolcvan perc – vagy nyolc epizód – kap egy összecsapott, ötlettelen és hiteltelen tíz percet – vagy befejező részt –, megölve ezzel az addigi élményt.
A „Ne gyere haza” esetében ez is elmaradt, jó a lezárás is, sőt kimondottan jó. Számomra abszolút nagyot üt, ahogy halálos ágyán, a végkimenetelt ekkor már jól ismerő anya esengve mondja lányának: Ne gyere haza!
Száz százalékban megnézős film, ne hagyják ki azok sem, akik amúgy szintén rendelkeznek a fentebb említett fenntartásokkal. A csalódás kellemes lesz, ezek után biztos, hogy nagyobb lelkesedéssel fogok a hasonló szériákba belecsapni.
69 Ne gyere haza (2024)
Egy anya és kislánya a családjuk elhagyatott kúriájába menekül, de hamarosan paranormális események kísértik őket, amelyek a kislány rejtélyes eltűnéséhez vezetnek. több»
